Hírek:

Könyvviteli zárlat II.

17 november 2014

Jelen hírlevelünkben folytatjuk a fontosabb könyvviteli zárlati teendők bemutatását, amelyben most a forgóeszközökhöz és az aktív időbeli elhatárolásokhoz kapcsolódó jelentősebb feladatok és értékelési eljárások kerülnek összefoglalásra.

Készletek egyeztetései:

  • Év végén a készletek esetében a legfontosabb feladat a tényleges mennyiségi felvétellel elvégzett leltározás, illetve annak kiértékelése (a hiányok és többletek elszámolása), valamint az esetleges selejtezések elszámolása.
  • A leltározásra vonatkozó szabályok a számviteli törvény előírásai alapján:
    • Amennyiben a társaság a készleteiről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, úgy a leltárba kerülő adatok valódiságáról leltározással köteles meggyőződni tényleges mennyiségi felvétellel. A tényleges mennyiségi felvételt a társaságnak az meghatározott időszakonként, de legalább háromévente el kell végezni.
    • Amennyiben a társaság a készleteiről mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy azt nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról leltározással köteles meggyőződni, a leltározást mennyiségi felvétellel köteles elvégezni.
    • A csak értékben kimutatott készletek esetében egyeztetéssel kell ellenőrizni a készletek értékét (analitikával, illetve kapcsolódó dokumentumokkal való összehasonlítással).
    • A társaság az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző negyedévben vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti mennyiségi felvétellel árukészletei nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó adatai helyességét. A mennyiségi felvétel alapján szükségessé váló módosításokat az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan kell elszámolni. Ezt azonban nem alkalmazhatja a társaság abban az esetben, ha árukészleteiről sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartást nem vezet.
  • A leltározáson felül év végén kiemelt feladat a készletekre elszámolt értékvesztések, és esetleges visszaírások könyvelése, amelynek szabályai a következők:
    • Amennyiben a vásárolt készletek bekerülési, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci érték, akkor azt a
    • Amennyiben a saját termelésű készletek bekerülési, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni. A különbözetet értékvesztésként kell elszámolni.
    • Amennyiben ezen készletek piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értéket, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a készlet eredeti bekerülési értékét.
    • A vásárolt és saját termelésű készletek bekerülési értékét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak, illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését - a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával - ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.
  • A saját termelésű készletek esetében év végén meg kell határozni a készletek közvetlen önköltségét. A közvetlen önköltség utókalkulációval meghatározott vagy norma szerinti közvetlen önköltség lehet. A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A közvetlen önköltség megállapítása után érdemes ellenőrizni, hogy azokat a tárgyévet követő évben az értékesítési árakban a társaság tudja-e érvényesíteni, vagyis hogy a készletek nincsenek-e túlértékelve. Amennyiben a közvetlen önköltség magasabb, mint a várható eladási ár, úgy a saját termelésű készletekre értékvesztést indokolt elszámolni.
  • Az idegen helyen tárolt készletekről tárolási nyilatkozat beszerzése szükséges, melyet az analitikával egyeztetni kell.
  • A saját termelésű készletek előző évhez viszonyított változását egyeztetni szükséges az aktivált saját teljesítmények értékeként kimutatott saját termelésű készletek állományváltozásával.
  • A saját előállítású eszközök aktivált értékét szintén egyeztetni szükséges a saját előállítású készletek esetében. Saját előállítású eszközök aktivált értékeként kell kimutatni a törvény előírásai szerint az egyéb ráfordítások, illetve a rendkívüli ráfordítások között elszámolandó saját előállítású készletek közvetlen önköltségen számított értékét
  • Amennyiben év végén a befektetett eszközök közül átsorolásra kerültek tárgyi eszközök a készletek közé, ellenőrizni szükséges, hogy ezek értéke megfelelően került-e kimutatásra, kivezetésük a tárgyi eszközök közül, és felvételük a készletek közé ténylegesen megtörtént-e.
  • Ellenőrizni szükséges a készletekre adott előlegek mérlegben történő besorolásának és a kimutatott érték helyességét (előzetesen felszámított áfa nélküli összegben szerepeltették-e). Amennyiben az előleget devizában adta a társaság, úgy el kell végezni az év végi átértékelést is.

Követelések egyeztetései:

  • A követelések esetében a zárás során az első feladat az analitika értékének egyeztetése a főkönyvi értékekkel.
  • A követelések, azon belül is a vevőkövetelések esetében év végén a legfontosabb értékelési feladatot az esetleges értékvesztések elszámolása jelenti. A vevőkövetelés értékvesztésének elszámolásakor figyelembe kell venni az egyedi értékelés elvét. Minden esetben az adóst kell minősíteni – függetlenül a kimenő számláktól -, amely alapján egy minősítése lehet az adott vevőnek. Ellenőrizni kell, hogy a lejárt vevőkövetelésre van-e fedezet (hitelbiztosítás, szállítói kötelezettség), és az esetlegesen elszámolt értékvesztést csak a fedezet összegéig szabad elszámolni. Kiinduló alap lehet a vevőkövetelések korosító listája.
  • A vevőkövetelések értékvesztésének visszaírása csak abban az esetben elfogadott, ha a vevő fizetett, illetve egyéb módon rendezte a követelését.
  • A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt, a halmozottan elszámolt értékvesztés összegét. Fontos egyeztetni, hogy a vevőkövetelések mérlegben kimutatott értékvesztés számlájának mozgásai megegyeznek-e az egyéb ráfordítások és az egyéb bevételek között elszámolt tárgyévi értékvesztések és visszaírások egyenlegével.
  • A devizában fennálló követelések értékvesztését a követelés eredeti könyv szerinti árfolyamán kell elszámolni.
  • Az értékvesztés elszámolása után kell elvégezni a devizában fennálló követelések év végi átértékelését. Fontos, hogy az értékvesztett követeléseket nem szabad átértékelni.
  • A behajthatatlan követelések kivezetésekor fontos ellenőrizni, hogy behajtatlanság feltételei és bizonylatai a számviteli törvény által előírtak szerint fennállnak-e. A mérlegkészítésig rendelkezésre álló bizonylatok vehetők figyelembe.
  • Kapcsolódóan meg kell határozni a társasági adóalap módosító tételt a behajtatlan követelések és az elszámolt értékvesztések vonatkozásában.
  • Év végén ellenőrizni szükséges a követel egyenlegű vevőkövetelések jogosságát, illetve ezen tételek a mérlegben átsorolandók az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek közé (vevőnkénti egyenlegek alapján).
  • Szintén kiemelt feladat a kapcsolt és egyéb részesedési viszonyban lévő felekkel szembeni követelések meghatározása, mérlegben történő besorolásuk ellenőrzése.
  • Az egyéb követeléseknél ellenőrizendő feladat, hogy a számviteli törvény által előírt tételek ezen a mérlegsoron kerüljenek kimutatásra és ne az aktív időbeli elhatárolások között. Ezen tételek a munkavállalói tartozások, a visszatérítendő adók, az igényelt, de még nem teljesített támogatások, továbbá az üzleti évhez kapcsolódó, szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag kapott (járó) engedmények a szerződés szerinti követelés összegében.
  • Szintén az egyéb követelések mérlegértékének meghatározásánál ellenőrizni szükséges, hogy az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között kimutatott követelések, amelyek a fordulónapon Tartozik egyenleget mutatnak átsorolásra kerültek-e erre a mérlegsorra. Illetve szintén ide kell átsorolni a szállítói kötelezettségek között kimutatott tartozik egyenlegű tételeket, amelyeket szállítónként kell meghatározni.

Értékpapírok egyeztetései:

A részesedésekre, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó egyeztetések a korábbi hírlevelünkben ismertetésre kerültek a befektetett eszközök egyeztetései kapcsán, így az ott leírtakon kívül az alábbi teendőket emelnénk ki:

  • A visszavásárolt tulajdoni részesedést jelentő saját befektetések között kell kimutatni a vállalkozó által ellenérték (visszaváltási érték) fejében megszerzett visszaváltható részvényeket is a megszerzéstől az alaptőke kötelező leszállításának cégbírósági bejegyzéséig. Ebben az esetben szükséges figyelni, hogy a cégbírósági bejegyzés a fordulónap előtt vagy után történt meg.
  • Fontos feladat a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek, továbbá a visszaváltható részvények esetében, hogy a könyv szerinti értéket az eredménytartalékból a lekötött tartalékba át kell vezetni.
  • A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokat, a megszerzés indokát, azok számát és névértékét, jegyzett tőkéhez viszonyított arányát, a saját részvények, saját üzletrészek visszterhes megszerzése vagy elidegenítése esetén a kifizetett vagy kapott ellenérték összegét, továbbá az üzleti év során közvetlenül vagy közvetve a társaság rendelkezése alá került részvények, üzletrészek együttes számát és névértékét.
  • Amennyiben a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) a mérlegkészítésig értékesítésre kerülnek, úgy az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti nyereségjellegű különbözetet (árfolyamnyereséget) a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között, míg a veszteségjellegű különbözetet (árfolyamveszteséget) a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között ki kell mutatni.

Pénzeszközök egyeztetései:

  • Egyeztetni szükséges a pénztár főkönyvi egyenlegét a pénztár analitika záró adatával, valamint a fordulónapi leltárral is.
  • Bankszámlák esetében ellenőrizni kell a bankszámlák főkönyvi egyenlegének a számlavezető pénzintézet által küldött utolsó bankszámlakivonat záró egyenlegének az egyezőségét.
  • Valutapénztárak és deviza betétszámlák év végi átértékelését minden esetben el kell végezni, amelyet a számviteli politikában rögzített árfolyamon kell értékelni.
  • Ellenőrizni szükséges az átvezetési számlák egyenlegét, azok jogosságát.
  • Negatív egyenlegű bankszámlák egyenlegét át kell sorolni a rövid lejáratú hitelek közé.
  • A pénzeszközökhöz kapcsolódóan ellenőrizni szükséges, hogy a lekötött betétek után járó kamatok, illetve a fordulónapot követően bankszámlakivonaton megjelenő, de még a tárgyévet érintő bankköltségek, számlavezetési díjak elhatárolása teljes körűen megtörtént-e.

Aktív időbeli elhatárolások egyeztetései:

  • Az aktív időbeli elhatárolások zárlata során ellenőrizni szükséges, hogy az előző év végén elhatárolt tételek feloldása a tárgyévben (év eleji nyitás után vagy évközben a felmerüléskor) teljes körűen megtörtént-e.
  • Az elhatárolások az adott évi eredmény pontosítását szolgálják, összegük pontosan ismert (bizonylattal vagy számítással alátámasztott), ezért év végén figyelembe kell venni minden olyan tételt:
    • amely a mérleg fordulónapja előtti időszakban felmerül, azonban a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, egyéb bevételét képezik (bevételek aktív időbeli elhatárolása),
    • amely a mérleg fordulónapja előtti időszakban esedékes, de a mérleg fordulónapja utáni időszak költségét, ráfordítását képezik (költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása), illetve
    • minden olyan tételt, amelyet a számviteli törvény a halasztott ráfordítások közé sorol.
  • A bevételek aktív időbeli elhatárolása között kimutatott tételek leggyakrabban:
    • szolgáltatásnyújtásból származó bevétel elhatárolás: amennyiben a szolgáltatás folyamatos, úgy ellenőrizni kell, hogy a tárgyév utolsó hónapjáig minden bevétel kimutatásra került-e,
    • adott kölcsön kamatainak elhatárolása: ebben az esetben ellenőrizni szükséges, hogy a tárgyév utolsó napjáig valóban minden kamatbevétel könyvelésre került-e,
    • értékpapírokhoz kapcsolódó elhatárolások:
      • diszkont értékpapírok esetében ellenőrizni szükséges, hogy az értékpapír névértéke és vételára közötti különbözet időarányos összege elhatárolásra került-e,
      • befektetési célú, kamatozó értékpapíroknál a névérték és beszerzési érték közötti nyereségjellegű különbözet időarányos összege elhatárolásra került-e, amennyiben a vállalkozó a számviteli politikájában döntött az elhatárolás alkalmazásáról.
    • Származékos ügyletek nyereségének elhatárolása, amely során ellenőrizni szükséges, hogy a törvény által előírt feltételek teljesülnek-e.
  • A költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása között kimutatott tételek a leggyakrabban:
    • A mérleg fordulónapja előtt esedékes, következő évet terhelő kölcsön után fizetendő kamatok,
    • Előre kiszámlázott bérleti díjak,
    • Több éves, vagy éves (de nem naptári évhez rendelt) biztosítási és egyéb díjak,
    • Forgatási célú kamatozó értékpapírok, részesedések beszerzéséhez kapcsolódó bizományi díj, jelentős vételi opció elhatárolása saját döntés alapján,
    • Kötvénykibocsátásból befolyt összeg és a visszafizetendő összeg közötti különbözet tárgyévet követő évekre jutó részének elhatárolása,