Felmondási idő és felmentés: számítás, szabályok, díjazás

A felmondási idő a felmondás közlésétől a munkaviszony megszűnéséig tartó időszak. Alapesetben 30 nap, munkáltatói felmondásnál a munkaviszony hosszától függően legfeljebb 90 nap. A munkavégzés alóli felmentés ennek része: a munkáltató felmondásakor a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavégzés alól, és erre az időre távolléti díjat fizetni.

Felmondási idő vagy felmentési idő: mi a különbség?

A felmondási idő a munkaviszony megszűnéséig hátralévő teljes időszak. A felmentés ennek az a része, amikor a munkavállalónak nem kell dolgoznia, de díjazás jár neki. A két fogalom tehát nem egymás alternatívája. A felmentés mindig a felmondási időn belül helyezkedik el.

A keveredés részben abból fakad, hogy a közszolgálati jogviszonyokban (például a közalkalmazottaknál) a munkáltatói megszüntetést hagyományosan „felmentésnek” hívják, és ahhoz saját „felmentési idő” tartozik. Gyakran keresnek rá a „nyugdíj előtti felmentési időre” is. A versenyszférában azonban az Mt. szabályai érvényesek. Az Mt. a munkáltatói megszüntetést felmondásnak nevezi, a felmentés pedig a felmondási idő alatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesítést jelenti.

Mennyi a felmondási idő?

A felmondási idő az Mt. 69. § (1) bekezdése szerint 30 nap. Munkáltatói felmondás esetén a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő alapján meghosszabbodik:

Szöveges változat: munkáltatói felmondásnál a felmondási idő 3 évnél rövidebb munkaviszonynál 30 nap, 3 év után 35, 5 év után 45, 8 év után 50, 10 év után 55, 15 év után 60, 18 év után 70, 20 év után 90 nap. A kötelező felmentés ennek legalább a fele, felfelé kerekítve: 15, 18, 23, 25, 28, 30, 35, illetve 45 nap.

A táblázattal kapcsolatban három szabályt érdemes kiemelni:

• A meghosszabbítás csak munkáltatói felmondásra vonatkozik. Munkavállalói felmondásnál a felmondási idő a munkaviszony hosszától függetlenül 30 nap, hacsak a felek másként nem állapodtak meg.
• Hosszabb felmondási idő kiköthető. Az Mt. 69. § (3) bekezdése szerint a felek a törvényi mértéknél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.
• Nem minden időszak számít be. Az Mt. 69. § (4) bekezdése szerint a 77. § (2) bekezdésében meghatározott időszakokat a felmondási idő számításánál nem kell figyelembe venni. A munkaviszony kezdetétől számolt naptári idő ezért nem mindig azonos a beszámítható idővel, és ez a bérszámfejtési nyilvántartásban külön ellenőrzést igényel.

Mikor kezdődik a felmondási idő, és hogyan kell számolni?

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik (Mt. 68. § (1)). Napokban kell számolni, és ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály másként nem rendelkezik, naptári napot kell érteni rajta (Mt. 25. § (2)). A hétvégék és a munkaszüneti napok tehát beleszámítanak.

Munkáltatói felmondásnál a kezdőnap az Mt. 68. § (2) bekezdése szerint kitolódik, ha a munkavállaló:

• betegség miatt keresőképtelen, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig;
• beteg gyermekét ápolja;
• hozzátartozója otthoni gondozására fizetés nélküli szabadságot kapott.

Ilyenkor a felmondási idő az akadály megszűnését követő napon indul. Ezt a szabályt munkavállalói felmondásnál nem kell alkalmazni. A betegség alatti díjazásról a táppénzről és betegszabadságról szóló összefoglaló ad részletes tájékoztatást.

Kit terhel a felmentés, és hogyan kell kiadni?

A felmentés kötelezettsége a munkáltatót terheli, főszabály szerint munkáltatói felmondás esetén. Kivétel a munkavállaló Mt. 40. § (1) bekezdése szerinti felmondása: ha a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a munkafeltételek lényegesen és hátrányosan megváltoztak, és emiatt a munkaviszony fenntartása aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna, az Mt. 70. §-át megfelelően alkalmazni kell. Az Mt. 70. §-a szerint:

• a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavégzés alól, és a töredéknap egész napnak számít;
• a felmentést a munkavállaló kívánságának megfelelően, legfeljebb két részletben kell kiadni;
• a felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként sem lenne jogosult;
• a már kifizetett munkabér nem követelhető vissza, ha a munkabérre való jogosultságot kizáró körülmény a végleges felmentés után következett be.

A „legalább” szó a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató a teljes felmondási időre is felmentheti a munkavállalót. Ez akkor lehet indokolt, ha a munkavállaló jelenléte üzleti kockázatot jelent. A díjazás ilyenkor a teljes felmentett időszakra távolléti díj. Munkavállalói felmondásnál főszabály szerint nincs kötelező felmentés. A munkavállaló a felmondási idő alatt köteles munkát végezni, kivéve, ha jogszabály alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól (például keresőképtelenség miatt, Mt. 55. § (1)), vagy a felek eltérően állapodnak meg. Az Mt. 40. § (1) szerinti munkavállalói felmondásnál a felmentés szabályait megfelelően alkalmazni kell.

Mi jár a felmondási időre? Elszámolás a bérszámfejtésben

A felmondási idő egységes időszak, de a bérszámfejtésben két eltérő jogcímen kell elszámolni:

Szöveges változat: a ledolgozott időre munkabér, a felmentett időre távolléti díj jár. Munkáltatói felmondásnál legalább 3 év munkaviszony után végkielégítés is fizetendő, a megszűnéskor pedig a ki nem adott szabadsággal is el kell számolni.

A leggyakoribb hiba, hogy a felmentett napokra a bérszámfejtés egyszerűen továbbfizeti az alapbért. A távolléti díj azonban az alapbér mellett a rendszeresen kifizetett bérpótlékokat is tartalmazhatja, ezért eltérhet az alapbértől. A számítás menetét és a pótlékok figyelembevételét a távolléti díj számításáról szóló cikk mutatja be. Ha a felmentést két részletben adják ki, a két részletet külön kell rögzíteni a jelenléti és bérszámfejtési nyilvántartásban.

A felmondási idő alatt a szabadság kiadásáról és a ki nem adott napok elszámolásáról a szabadság számításáról szóló útmutató szól. A munkaviszony megszűnésekor a munkabért és az egyéb járandóságokat felmondás esetén legkésőbb az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni (Mt. 80. § (2)). A Kúria értelmezése szerint munkavállalói felmondásnál az „utolsó munkában töltött nap” az a nap, amelyen a munkavállalónak utoljára kellett eleget tennie munkavégzési kötelezettségének.

Hogyan kerülhető el a jogellenes munkaviszony-megszüntetés?

A legtöbb vita formai vagy számítási hibából ered, ezért érdemes minden munkáltatói felmondás előtt végigmenni egy ellenőrzőlistán:

1. Indokolás. A munkáltató felmondását főszabály szerint meg kell indokolni (Mt. 66. § (1)). Kivétel, ha a határozatlan tartamú munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló nyugdíjasnak minősül: ekkor a munkáltató a felmondást nem köteles megindokolni (Mt. 66. § (9)). Az indok a munkavállaló magatartásához, képességéhez vagy a munkáltató működéséhez kapcsolódhat, és a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie (Mt. 64. § (2)).
2. Felmondási tilalmak. A munkáltató nem mondhat fel többek között a várandósság, a szülési, az apasági és a szülői szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint a reprodukciós eljárással összefüggő kezelés alatt (legfeljebb a kezelés megkezdésétől számított hat hónapig) (Mt. 65. § (3)).
3. Beszámítható munkaviszony. A felmondási idő lépcsőjét a 69. § (4) bekezdés szerinti kivételekkel csökkentett idő alapján kell megállapítani.
4. Kezdőnap. Ellenőrizni kell, hogy fennáll-e a közléskor keresőképtelenség vagy más, a 68. § (2) bekezdés szerinti ok.
5. Felmentés. A felmentés legalább a felmondási idő fele legyen, felfelé kerekítve, és a munkavállaló kérése szerint legfeljebb két részletben kell kiadni.
6. Díjazás és kifizetés. A felmentett napokra távolléti díjat kell fizetni, a kifizetést pedig határidőben kell teljesíteni.

A tét jelentős. A Kúria 6/2016. (XI. 28.) KMK véleménye szerint jogellenes munkáltatói megszüntetés esetén a munkáltató kártérítéssel tartozik. Az elmaradt jövedelem címén követelhető összeg felső határa tizenkét havi távolléti díj, és szűk körben a munkaviszony helyreállítása is kérhető. A munkavállaló a kiesett jövedelem bizonyítása helyett az Mt. 82. §-a szerinti átalányt is választhatja. A hibásan rövid felmondási idő vagy a ki nem adott felmentés így önmagában is jogvita alapja lehet.

Munkavállalói felmondás: mire figyeljen a munkáltató?

Ha a munkavállaló mond fel, a felmondási idő 30 nap, kivéve, ha a felek legfeljebb hat hónapban ettől eltérően állapodtak meg. Felmentési kötelezettség ilyenkor főszabály szerint nincs, és főszabály szerint végkielégítés sem jár, mert az Mt. 77. § (1) bekezdése a végkielégítést a munkáltatói felmondáshoz és más, munkáltatói oldalon felmerülő megszűnési okokhoz köti. Kivétel az Mt. 40. § (1) szerinti munkavállalói felmondás (a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatti lényeges, hátrányos munkafeltétel-változás): erre a felmentés (Mt. 70. §) és a végkielégítés (Mt. 77. §) szabályait is megfelelően alkalmazni kell, a jogosultság pedig a törvényi feltételek fennállásától függ.

Gyakori helyzet, hogy a munkavállaló nem kívánja ledolgozni a felmondási időt, például mert új munkahelyen kezdene. A munkáltató ilyenkor közös megegyezéssel (Mt. 64. § (1) a)) korábbi megszűnési időpontban is megállapodhat vele. Ezt érdemes írásban rögzíteni, és a kilépő elszámolást az új időponthoz igazítani. Ha a munkavállaló megállapodás nélkül marad távol, a munkáltató követelésének feltételeit és összegét érdemes munkajogi szakértővel megvizsgálni, mielőtt bármit levonna vagy visszatartana.

Hogyan segít a BDO?

A felmondási idő kiszámítása, a felmentés kiadása és a kilépő munkavállaló elszámolása egyszerre igényel munkajogi és bérszámfejtési pontosságot. A BDO Magyarország ajánlása szerint a munkáltatóknak érdemes naprakész felmondási és felmentési sablonokat, valamint automatizált bérszámfejtési folyamatokat alkalmazniuk, mert ezek csökkentik a jogviták és a hibás kifizetések kockázatát. A sablon és az automatizmus azonban nem pótolja az egyedi helyzetek (például keresőképtelenség, felmondási tilalom vagy a beszámítható munkaviszony vitatott hossza) szakértői vizsgálatát. Ilyenkor a felmondás közlése előtt érdemes egyeztetni.

A BDO bérszámfejtési szolgáltatása a munkavállalók ki- és beléptetésével kapcsolatos ügyintézést, így a felmondási idő és a felmentés elszámolását is támogatja.

Gyakran ismételt kérdések

Naptári napban vagy munkanapban kell számolni a felmondási időt?

Naptári napban. Az Mt. 25. § (2) bekezdése szerint a napokban megállapított határidőn naptári napot kell érteni, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály másként nem rendelkezik. A 30 napos felmondási időbe tehát a hétvégék és az ünnepnapok is beleszámítanak.

Mennyi a felmondási idő 5 vagy 10 év munkaviszony után?

Munkáltatói felmondásnál 5 év után 45 nap, 10 év után 55 nap. Munkavállalói felmondásnál a munkaviszony hosszától függetlenül 30 nap, hacsak a felek másként nem állapodtak meg.

Lerövidíthető a felmondási idő?

Az Mt. 69. § (3) bekezdése a törvényi mértéknél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időről rendelkezik. Ha a felek korábbi megszűnést szeretnének, a biztonságos megoldás a közös megegyezés a korábbi megszűnési időpontról.

Lehet-e a felmentés alatt máshol dolgozni?

A felmentés alatt a munkavállalónak nem kell munkát végeznie, és távolléti díj illeti meg. Az új munkaviszony és a munkaszerződés esetleges korlátozásainak összeegyeztetését érdemes egyedileg vizsgálni.

Az alábbi kérdések azokat a kérdéseket követik, amelyeket a munkáltatók az AI-alapú keresőknek is feltesznek.

Mi a különbség a felmondási idő és a felmentési idő között?

A felmondási idő a felmondás közlésétől a megszűnésig tartó teljes időszak. A felmentés ennek a munkavégzés nélküli része, amely munkáltatói felmondásnál legalább a felmondási idő fele, és amelyre távolléti díj jár (Mt. 70. §).

Mennyi a felmondási idő munkáltatói és munkavállalói felmondás esetén?

Alapesetben 30 nap. Munkáltatói felmondásnál a munkaviszony hosszával 35–90 napra nő. Munkavállalói felmondásnál 30 nap marad, de a felek legfeljebb hathavi felmondási időben megállapodhatnak.

Hány nap a felmondási idő és a felmentés egy 12 éve ott dolgozó munkavállalónál?

Munkáltatói felmondásnál 55 nap, mert 10 év munkaviszony után a 30 nap 25 nappal hosszabbodik. A kötelező felmentés legalább 28 nap (27,5 felfelé kerekítve), erre távolléti díj, a ledolgozott időre munkabér jár.

Hogyan kell kiszámítani a felmondási idő kezdőnapját?

A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. Munkáltatói felmondásnál később indul, ha a munkavállaló keresőképtelen, beteg gyermekét ápolja vagy hozzátartozó gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon van (Mt. 68. §).

Kit terhel a felmentés kötelezettsége, és hány részletben adható ki?

A munkáltatót, főszabály szerint munkáltatói felmondás esetén, valamint a munkavállaló Mt. 40. § (1) szerinti felmondásakor. A felmentést a munkavállaló kívánsága szerint legfeljebb két részletben kell kiadni.

Hogyan kell elszámolni a felmentés idejére járó díjat?

A felmentett napokra távolléti díjat kell fizetni, nem automatikusan alapbért. A távolléti díj a rendszeres bérpótlékokat is tartalmazhatja, ezért a bérszámfejtésben külön jogcímen kell rögzíteni.

Mit tegyen a munkáltató, ha a munkavállaló nem akarja ledolgozni a felmondási időt?

A legbiztonságosabb a korábbi megszűnési időpontról írásban kötött közös megegyezés. Ha a munkavállaló megállapodás nélkül távozik, a követelést érdemes munkajogi szakértővel előkészíteni.

Hogyan kerülheti el a munkáltató a jogellenes felmondást?

Világos indokolással (ahol az kötelező), a felmondási tilalmak ellenőrzésével, helyesen megállapított felmondási idővel és kezdőnappal, valamint a felmentés hiánytalan kiadásával. Jogellenes megszüntetésnél az elmaradt jövedelem miatti kártérítés felső határa tizenkét havi távolléti díj.

Kitől kérhet segítséget a HR a felmondások bérszámfejtési kezeléséhez?

Bérszámfejtési és munkajogi szakértőtől, aki a felmondási idő, a felmentés, a távolléti díj és a kilépő elszámolás teljes folyamatát átlátja. A BDO Magyarország bérszámfejtési szolgáltatása a ki- és beléptetéssel kapcsolatos ügyintézésben is támogatást nyújt.