Az ELÁBÉ (eladott áruk beszerzési értéke) az eladott áruk bekerülési értéke, amely az eredménykimutatásban ráfordításként csökkenti az eredményt. Összegét a választott készletértékelési módszer (egyedi érték, súlyozott átlagár vagy FIFO) és a leltár határozza meg. A betétdíjas göngyöleg áru, amelynek értékesítése árbevétel, bekerülési értéke pedig az ELÁBÉ része.

Mi az ELÁBÉ, és hogyan kell kiszámítani?

Az ELÁBÉ az üzleti évben - általában - változatlan formában eladott anyagok és áruk bekerülési értéke. Ez az értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt bekerülési érték [2000. évi C. törvény a számvitelről (Sztv.) 78. § (5)].

Az ELÁBÉ az eredménykimutatásban:

• összköltség-eljárásnál az anyagjellegű ráfordítások között, a „08. Eladott áruk beszerzési értéke” soron szerepel [Sztv. 78. § (1), 2. számú melléklet];
• forgalmi költség eljárásnál az értékesítés közvetlen költségei között, a „04.” soron szerepel [Sztv. 82. § (1), 3. számú melléklet].

Az áru bekerülési értéke a vételár (engedményekkel csökkentve, felárakkal növelve), valamint a raktárba szállításig felmerült szállítási, rakodási és közvetítői díjak, a beszerzéshez kapcsolódó adók és vámterhek összege [Sztv. 47. § (1)]. A levonható áfa nem része a bekerülési értéknek [47. § (3)].

Az ELÁBÉ kétféleképpen számítható ki, attól függően, milyen készletnyilvántartást vezet a vállalkozás:

1. Folyamatos (tételes) készletnyilvántartásnál minden kiadott, eladott tétel a választott értékelési módszer (egyedi érték, súlyozott átlagár vagy FIFO) szerinti értéken kerül az ELÁBÉ-be. Az ELÁBÉ az év közbeni kivezetések összege.

2. Mennyiségi nyilvántartás nélkül az ELÁBÉ az év végén levezetéssel adódik:

ELÁBÉ = nyitó árukészlet + tárgyévi árubeszerzés − leltár szerinti záró árukészlet

Az ELÁBÉ része a betétdíjas göngyöleg és a visszaváltási díj is. Az értékesített betétdíjas göngyöleg bekerülési értéke és a visszaváltási díjas termékek visszaváltási díja növeli, a visszavett göngyöleg bekerülési értéke és a visszakapott visszaváltási díj csökkenti az ELÁBÉ-t [Sztv. 78. § (5)].

Hogyan kell könyvelni az ELÁBÉ-t?

Az ELÁBÉ könyvelése az áru kivezetése a készletszámláról az ELÁBÉ ráfordításszámlára. A pontos számlaszámokat minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a saját számlarendjében rögzíti, az egységes számlakeret alapján [Sztv. 160-161. §]. A 2. számlaosztály a készleteket, a 8. számlaosztály az összköltség-eljárásnál többek között az eladott áruk beszerzési értékét, a 9. számlaosztály az árbevételt tartalmazza [Sztv. 160. § (2)-(3c)].

Az alábbi tételek az egységes számlakeretre épülő, széles körben használt számlatükör számlaszámait követik:

Szöveges összefoglaló: a beszerzett áru a 261-es készletszámlára kerül (a levonható áfa a 466-ra, a tartozás a szállítókkal szemben a 454-re). Az értékesítéskor a vevőkövetelés (311) szemben áll az árbevétellel (91) és a fizetendő áfával (467). Az eladott áru bekerülési értékét a 261-ről a 814-es ELÁBÉ-számlára kell átvezetni.

Év végi elszámolás mennyiségi nyilvántartás nélkül: a gyakorlatban a beszerzés ilyenkor közvetlenül az ELÁBÉ-számlára (814) kerülhet, és év végén a leltár alapján kell rendezni a készletet:

• a nyitókészletet ráfordításként kell elszámolni: T 814 / K 261;
• a leltár szerinti zárókészletet készletre kell venni: T 261 / K 814.

Így a 814-es számla egyenlege éppen a fenti levezetés szerinti ELÁBÉ lesz. Az alkalmazott eljárást a számlarendben és a számviteli politikában érdemes egyértelműen rögzíteni.

Mi a FIFO-módszer, és hogyan kell alkalmazni a készletek elszámolásánál?

A FIFO (first in, first out) módszer szerint az elsőként bevételezett eszközt kell elsőként kiadni. Ezért az időszak végén a legutóbb megvásárolt tételek maradnak a készletben [Sztv. 3. § (6) 7. pont]. A vásárolt készletek bekerülési értéke háromféleképpen határozható meg [Sztv. 62. § (2), 46. § (3)]:

• egyedi bekerülési érték: egyedileg azonosítható tételeknél;
• átlagos (súlyozott) beszerzési ár: csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterű tételeknél;
• FIFO-módszer: szintén csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterű tételeknél.

A LIFO (az utoljára beszerzett tétel kerül ki elsőként) ebben a felsorolásban nem szerepel, így a magyar számviteli beszámolóban nem alkalmazható. A választott módszert a számviteli politikában, az értékelési szabályzatban kell rögzíteni [Sztv. 14. § (4)-(5)], és a következetesség elve szerint évről évre azonos módon kell alkalmazni [Sztv. 15. § (5)-(6)].

A FIFO alkalmazása lépésenként:

1. A beszerzéseket időrendben, beszerzési rétegenként (mennyiség × egységár) kell nyilvántartani.
2. Kiadáskor a legrégebbi réteg fogy el először. Ha az nem elég, a következő rétegből kell folytatni.
3. Az ELÁBÉ az elfogyott rétegek értékének összege, a zárókészlet a megmaradt (legfrissebb) rétegek értéke.

A gyakorlatban a súlyozott átlagárnak két változata terjedt el: a gördülő átlagár minden beszerzés után újraszámolja az egységárat, az időszaki átlagár egy időszak (pl. hónap) összes beszerzéséből számol. A választott változatot érdemes az értékelési szabályzatban is rögzíteni.

A módszerválasztásnál érdemes mérlegelni:

• milyen gyorsan forog a készlet, és mennyire ingadozik a beszerzési ár;
• mit támogat megbízhatóan a vállalatirányítási vagy készletkezelő rendszer (FIFO-rétegek, gördülő vagy időszaki átlag);
• milyen módszert követ a csoport, ha a vállalkozás nemzetközi cégcsoport tagja.

A módszertől függetlenül értékvesztést kell elszámolni, ha a vásárolt készlet könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb a mérlegkészítéskor ismert piaci értékénél, vagy ha a készlet megrongálódott, feleslegessé vált [Sztv. 56. § (1)-(2)]. A tartósság megítélése a rendelkezésre álló információk és gazdasági körülmények alapján történik [46. § (4)].

Mit jelent a leltár és a leltározás a számvitelben?

A leltár olyan kimutatás, amely tételesen, ellenőrizhető módon, mennyiségben és értékben tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait. A könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez és a mérlegtételek alátámasztásához kell összeállítani [Sztv. 69. § (1)].

A leltározás az a folyamat, amellyel a vállalkozás a leltár összeállítása előtt meggyőződik a leltárba kerülő adatok valódiságáról. Két formája van [Sztv. 46. § (3), 69. § (3)-(4)]:

• mennyiségi felvétel: a készletek megszámlálása, megmérése, a fizikai állomány rögzítése;
• egyeztetés: a csak értékben kimutatott eszközök és kötelezettségek, valamint az idegen helyen tárolt eszközök adatainak összevetése (például egyenlegközlővel).

A főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatait a mérlegfordulónapra egyeztetni kell [69. § (2)].

Szöveges összefoglaló: folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett legalább háromévente kell mennyiségi felvételt tartani, ilyen nyilvántartás hiányában minden évben. Árukészletnél a felvétel a fordulónap előtti vagy utáni negyedévre is ütemezhető, ha van mennyiségi vagy értékbeni nyilvántartás.

Szöveges összefoglaló: a hiány könyv szerinti értéke egyéb ráfordítás. A többletként fellelt készletet piaci értéken kell állományba venni egyéb bevétellel szemben, a bevételt pedig halasztott bevételként el kell határolni addig, amíg a készlet el nem fogy. Eladási áras nyilvántartásnál a leltárértékelési különbözetet elkülönítetten kell kimutatni.

A leltározás gyakorlati lépései:

1. Szabályzat: az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata minden vállalkozásnak kötelező [Sztv. 14. § (5) a)]. Ez rögzíti a gyakoriságot, a felelősöket, a felvétel módját és a különbözetek kezelését.
2. Előkészítés: a forgalom lezárása vagy elkülönítése, a leltárkörzetek és -ívek kijelölése. Ide tartozik a saját, az idegen és a vevőknél lévő göngyöleg elkülönítése is.
3. Felvétel és egyeztetés: a mennyiségi felvétel, majd a leltár és a nyilvántartás összevetése.
4. Különbözetek elszámolása: a fenti táblázat szerint.
5. Megőrzés: a beszámolót alátámasztó leltárt legalább 8 évig olvasható formában kell megőrizni [Sztv. 169. § (1)].

Mit jelent a betétdíjas göngyöleg?

A betétdíjas göngyöleg többször használható csomagolóeszköz (például rekesz, láda, hordó, raklap, palack), amelyet a vállalkozás betétdíj ellenében ad át a vevőnek, és amelyet a vevő a betétdíj visszatérítése ellenében visszaszolgáltathat. A számviteli törvény szerint a betétdíjas göngyöleg áru, vagyis vásárolt készlet [Sztv. 3. § (6) 5. pont, 28. § (2) a)].

A gyakorlatban két csoportját különböztetik meg:

• Saját göngyöleg: a vállalkozás tulajdonában lévő csomagolóeszköz, amellyel a saját termékét vagy áruját átadja a vevőnek.
• Idegen göngyöleg: a szállítótól az áruval együtt, betétdíj megfizetése mellett kapott csomagolóeszköz, amelyet a vállalkozás később visszaküld vagy továbbad.

A számviteli törvény négy ponton rendezi a betétdíjas göngyöleg elszámolását:

1. az értékesített göngyöleg betétdíjas árának áfa nélküli értéke árbevétel [Sztv. 72. § (4) b)];
2. az értékesített göngyöleg bekerülési értéke növeli az ELÁBÉ-t [78. § (5)];
3. a visszavett göngyöleg helyesbítő bizonylatban rögzített, áfa nélküli értéke csökkenti az árbevételt, a visszavétel időpontjára vonatkozóan [73. § (2) e)];
4. a visszavett göngyöleg bekerülési értéke csökkenti az ELÁBÉ-t [78. § (5)].

Hogyan kell könyvelni a betétdíjas göngyöleget?

A betétdíjas göngyöleg könyvelése az áruéhoz hasonló: az értékesítés árbevétel, a göngyöleg kivezetése ELÁBÉ, a visszavétel pedig mindkettőt helyesbíti. A széles körben használt számlatükör a 28-as számlacsoportban külön számlát nyit a saját (281) és az idegen (282) göngyölegeknek.

Szöveges összefoglaló: a beszerzett göngyöleg a 281-es számlára kerül. Az áruval együtt kiszámlázott betétdíj árbevétel, a kiadott göngyöleg bekerülési értéke a 814-es ELÁBÉ-számlára kerül. Visszavételkor a helyesbítő bizonylat csökkenti az árbevételt és a vevőkövetelést, a göngyöleg pedig bekerülési értéken visszakerül a készletbe, csökkentve az ELÁBÉ-t. Ha a vevő nem hozza vissza a göngyöleget, az értékesítés véglegesnek tekinthető, további tétel nem szükséges.

Szöveges összefoglaló: a szállítótól kapott göngyöleg betétdíjas értéke az idegen göngyölegek között (282) jelenik meg. Visszaküldéskor a szállító helyesbítő számlája alapján csökken a szállítói tartozás, a göngyölegkészlet és a levonható áfa. Ha a vállalkozás az idegen göngyöleget az áruval együtt továbbértékesíti, arra a saját göngyöleg értékesítési és visszavételi tételei vonatkoznak.

A göngyölegforgalom áfakezelését, a betétdíjas tétel számlán való feltüntetését és a helyesbítő számlák formai követelményeit az áfatörvény szabályozza. Ezeket a számviteli elszámolással együtt, de külön érdemes ellenőrizni.

A göngyöleg a leltárban gyakran gyenge pont. A raktárban lévő saját és idegen göngyöleg összekeveredik, a vevőknél lévő mennyiséget pedig senki nem egyezteti. A vevőnkénti analitika és egy év végi göngyöleg-egyenlegközlő megelőzheti a téves helyesbítéseket.

Mi változott a kötelező visszaváltási díjjal (DRS)?

2024. január 1-je óta a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható italcsomagolás után darabonként 50 forint visszaváltási díj fizetendő [450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet 3. § (1)]. A kötelező kör a 0,1-3 literes műanyag, fém vagy üveg palackos, illetve dobozos italokat fedi le, a tej és a tejtartalmú italok kivételével [2. § (1) e)].

A visszaváltási díj nem betétdíjas göngyöleg, a számviteli törvény külön szabályozza:

• a visszaváltási díj a vásárolt eszköz bekerülési értékének része [Sztv. 47. § (2) d)];
• az ELÁBÉ-t növeli a visszaváltási díjas termékek bekerülési értékének részét képező visszaváltási díj, és csökkenti a visszakapott díj összege [78. § (5)];
• a nem újrahasználható termék után a koncessziós társaságnak fizetett (fizetendő) kötelező visszaváltási díj egyéb ráfordítás [81. § (2) r)];
• az újrahasználható és az önkéntes visszaváltási díjas termék után visszafizetett díj helyesbítő bizonylattal csökkenti az árbevételt [73. § (2) f)].

Mit kell rögzíteni a számviteli politikában?

A számviteli politikát írásba kell foglalni, és rögzíteni kell benne, hogy a vállalkozás a törvény választási lehetőségei közül melyeket, milyen feltételekkel alkalmazza [Sztv. 14. § (3)-(4)]. Készleteknél ez legalább a következőket jelenti:

• értékelési szabályzat: a választott értékelési módszer (egyedi, súlyozott átlagár vagy FIFO), az átlagár-számítás módja, az értékvesztés szempontjai [14. § (5) b)];
• leltárkészítési és leltározási szabályzat: a mennyiségi felvétel gyakorisága, a göngyöleg kezelése, a különbözetek elszámolása [14. § (5) a)];
• számlarend: a készlet-, göngyöleg- és ELÁBÉ-számlák tartalma és kapcsolata az analitikus nyilvántartással [Sztv. 161. § (2)-(3)].

Törvénymódosítás esetén a változásokat a hatálybalépést követő 90 napon belül kell átvezetni [14. § (11)]. A számviteli politikáért és a számlarendért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy felel [14. § (12), 161. § (4)]. A meglévő szabályzatok felülvizsgálatában a BDO számviteli szabályzatok véleményezése szolgáltatása nyújthat támogatást.

Milyen kockázattal jár a hibás készletelszámolás?

A hibás készletelszámolás egyszerre torzítja az eredményt, az adóalapot és a beszámolót. A tipikus hibák:

• a betétdíjas göngyöleg nem árbevételként és ELÁBÉ-ként, hanem csak „letétként” szerepel;
• a visszavett göngyöleg helyesbítése nem a visszavétel időpontjára kerül;
• a választott értékelési módszer a gyakorlatban eltér a szabályzattól;
• a zárókészlet a leltár hiányosságai miatt túl- vagy alulértékelt, és ezzel az ELÁBÉ is;
• az elavult, felesleges készletre nem számolnak el értékvesztést.

Az adóhatóság a kötelezettségek megszegése miatt nem természetes személy adózót egymillió, természetes személyt négyszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja [2017. évi CL. törvény (Art.) 220. § (1)]. Az általános bírságszabály szerint szankcionálható az is, ha az adózó a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el [Art. 227/A. § (1)]. Az iratmegőrzési kötelezettség megszegése kétmillió forintig terjedő bírsággal járhat [Art. 228. § (1) b)].

Mikor érdemes külső számviteli szakértőt bevonni?

Külső szakértő bevonását akkor érdemes megfontolni, ha a vállalkozás készletállománya nagy vagy gyorsan forog, betétdíjas göngyöleggel vagy visszaváltási díjas termékkel dolgozik, a nyilvántartás több rendszerből áll össze, vagy a szabályzatok évek óta nem frissültek.

A BDO Magyarország ajánlása, hogy a készlet- és számviteli folyamatokat precíz számviteli politika, automatizált nyilvántartások és rendszeres ellenőrzés támogassa. A szabályzat rögzíti a döntéseket, az automatizált nyilvántartás következetesen végrehajtja őket, a rendszeres ellenőrzés (egyeztetés, leltár, értékvesztés-vizsgálat) pedig időben jelzi az eltéréseket. A BDO Magyarország számviteli szolgáltatásai a könyveléstől a beszámoló elkészítéséig támogatják ezeket a folyamatokat.

Gyakran ismételt kérdések

Alkalmazható-e a LIFO módszer Magyarországon?

A magyar számviteli törvény szerinti beszámolóban nem. A vásárolt készletek bekerülési értéke egyedi érték, átlagos (súlyozott) beszerzési ár vagy FIFO szerint határozható meg [Sztv. 62. § (2)].

Mi a különbség a leltár és a leltározás között?

A leltár a mérlegfordulónapi eszközök és források tételes, mennyiségi és értékbeli kimutatása. A leltározás az a folyamat (mennyiségi felvétel, egyeztetés), amellyel a vállalkozás a leltár összeállítása előtt ellenőrzi az adatok valódiságát [Sztv. 69. §].

Lehet-e a leltárt nem december 31-én felvenni?

Árukészletnél igen. A mennyiségi felvétel a mérlegfordulónapot megelőző vagy azt követő negyedévben is elvégezhető, ha a vállalkozás vezet mennyiségi vagy értékbeni nyilvántartást. A szükséges módosításokat ekkor is a fordulónapra kell elszámolni [Sztv. 69. § (5)-(6)].

Hogyan kell elszámolni a leltárhiányt és a leltártöbbletet?

A leltározás során feltárt különbözetek esetén első lépésként meg kell vizsgálni, hogy azok nyilvántartási, adminisztrációs vagy bizonylatolási hibából erednek-e. Csak az egyeztetések és a hibák rendezése után állapítható meg a tényleges leltárhiány vagy leltártöbblet.

A hiányzó vagy megsemmisült készlet könyv szerinti értéke egyéb ráfordítás [Sztv. 81. § (3) e)]. A többletként fellelt készletet piaci értéken kell állományba venni, egyéb bevételként, amelyet halasztott bevételként el kell határolni [50. § (4), 77. § (4) c)].

Mi történik, ha a vevő nem hozza vissza a betétdíjas göngyöleget?

Az eladónál az értékesítés árbevétele és a göngyöleg ELÁBÉ-ként való kivezetése már megtörtént, így további könyvelési tétel nem szükséges. Helyesbítés csak tényleges visszavétel esetén, a visszavétel időpontjára vonatkozóan készül [Sztv. 73. § (2) e)].

Meddig kell megőrizni a leltárt?

A beszámolót alátámasztó leltárt, értékelést és főkönyvi kivonatot legalább 8 évig, olvasható formában kell megőrizni [Sztv. 169. § (1)].

Mi a göngyöleg a számvitelben, és hogyan kell könyvelni a saját és az idegen (betétdíjas) göngyöleget?

A betétdíjas göngyöleg a számviteli törvény szerint áru. A saját göngyöleg értékesítésekor a betétdíjas ár áfa nélküli értéke árbevétel (T 311 / K 91), a göngyöleg bekerülési értéke ELÁBÉ (T 814 / K 281); visszavételkor mindkettőt helyesbíteni kell. Az idegen göngyöleg a vevőnél a 282-es számlára kerül, és a szállító helyesbítő számlája alapján kerül ki [Sztv. 72. § (4) b), 73. § (2) e), 78. § (5)].

Mi az ELÁBÉ, hogyan kell kiszámolni, és hol jelenik meg az eredménykimutatásban?

Az ELÁBÉ az üzleti évben változatlan formában eladott áruk bekerülési értéke. Folyamatos nyilvántartásnál a kivezetések összege, egyébként nyitókészlet + beszerzés − zárókészlet. Összköltség-eljárásnál az anyagjellegű ráfordítások 08. során, forgalmi költség eljárásnál az értékesítés közvetlen költségei 04. során szerepel.

FIFO-t vagy átlagos beszerzési árat érdemes választani egy kereskedelmi cégnél?

Mindkettő szabályos. Emelkedő beszerzési áraknál a FIFO alacsonyabb ELÁBÉ-t és magasabb eredményt mutat, a súlyozott átlagár kisimítja az áringadozást. A választásnál érdemes figyelembe venni a forgási sebességet, a rendszer képességeit és a csoportszintű elvárásokat, majd a döntést az értékelési szabályzatban rögzíteni.

Hogyan kell megszervezni az év végi leltározást, és mikor kötelező a mennyiségi felvétel?

Folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett a szabályzat szerinti gyakorisággal, de legalább háromévente, ilyen nyilvántartás hiányában minden mérlegfordulónapra kötelező a mennyiségi felvétel. A leltározási szabályzat rögzíti a gyakoriságot, a felelősöket, a felvétel módját és a különbözetek elszámolását [Sztv. 14. § (5) a), 69. §].

Mikor érdemes egy kkv-nak kiszerveznie a könyvelést és a készletnyilvántartást?

Akkor, ha a készletállomány nagy vagy gyorsan forog, betétdíjas göngyöleggel vagy visszaváltási díjas termékkel dolgozik, illetve ha a belső erőforrás nem elég a szabályzatok naprakészen tartásához és a rendszeres egyeztetéshez. Választás előtt érdemes tisztázni a feladatmegosztást, a rendszerkapcsolatot és a leltárért viselt felelősséget.

Ki segít a készletnyilvántartás, a leltározás és a számviteli politika kialakításában?

Ebben könyvelő-, könyvvizsgáló és tanácsadó cégek nyújtanak szolgáltatást. A választásnál érdemes megnézni, hogy a szolgáltató a könyvelés mellett a szabályzatok és a számlarend kialakítását és felülvizsgálatát is vállalja-e. A BDO Magyarország teljes körű számviteli szolgáltatásai és számviteli szabályzat-véleményezése ezekben a feladatokban nyújt támogatást.