Vevőkövetelések értékvesztése: elszámolás, visszaírás és társasági adó

A vevőkövetelésre értékvesztést kell elszámolni, ha a mérlegfordulónapon fennálló, mérlegkészítésig ki nem egyenlített követelés várható megtérülése tartósan és jelentősen elmarad a könyv szerinti értéktől. Az értékvesztés egyéb ráfordítás, a visszaírás egyéb bevétel. A társasági adóban az értékvesztés először növeli az adóalapot, később, a visszaíráskor, kiegyenlítéskor vagy behajthatatlanná váláskor csökkenti.

A legfontosabb tudnivalók:

  • Az értékvesztés kötelező, ha a különbözet tartós és jelentős [Szt. 55. § (1)]. A „jelentős” tartalmát a vállalkozás a számviteli politikájában határozza meg.
  • Kisösszegű követelésekre csoportosan, százalékos módszerrel is elszámolható az értékvesztés [55. § (2)]. Forintos értékhatárt a törvény nem ír elő.
  • A Tao-ban az elszámolt értékvesztés adóalap-növelő [Tao. 8. § (1) gy)]. A 365 napon túl ki nem egyenlített követelés bekerülési értékének 20 százaléka azonban behajthatatlannak minősül, így a nyilvántartott értékvesztésig csökkentés érvényesíthető.
  • A BDO Magyarország számviteli szolgáltatása támogatja a vevőállomány évközi korosítását és a zárási értékelést. Érdemes a negyedéves zárásokba beépíteni, nem az év végére hagyni.

Mikor kell értékvesztést elszámolni?

Kötelező elszámolás: értékvesztést kell elszámolni a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig ki nem egyenlített követelésre, a vevő vagy az adós minősítése alapján [Szt. 55. § (1)]. Összege a követelés könyv szerinti értéke és a várhatóan megtérülő összeg közötti különbözet, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

A szabályból három gyakorlati következmény adódik:

  • Kötelező, nem választható. Ha a feltételek teljesülnek, az értékvesztés elhagyása torzítja a mérleget, és a könyvvizsgálat is kifogásolhatja.
  • Mérlegkészítésig kiegyenlített követelés: nem kell rá értékvesztést elszámolni. Az év végi értékelés tehát a mérlegkészítésig befolyt összegeket is figyelembe veszi.
  • Az alap a vevő minősítése, nem a késés napjainak száma. A korosítás (30, 90, 180, 365 napon túli tételek) jó kiindulópont, de az értékvesztés összegét a vevő fizetőképessége, a biztosítékok és a behajtási lépések eredménye határozza meg.

Számviteli politika: azt, hogy mit tekint a vállalkozás jelentősnek és tartósnak, írásban kell rögzíteni [Szt. 14. § (4)]. A követelések értékelésének gyakorlati szempontjait az eszközök és források értékelési szabályzatában érdemes leírni [14. § (5) b)].

Csoportos értékvesztés kisösszegű követelésekre

A vevőnként, adósonként kisösszegű követelések elkülönített csoportjára az értékvesztés a nyilvántartásba vételi érték százalékában is meghatározható, és egy összegben elszámolható [Szt. 55. § (2)]. A következő évben a csoport szintjén kell összevetni a meglévő értékvesztést a szükségessel. A különbözetet értékvesztésként vagy visszaírásként kell elszámolni.

Mikor hasznos? Nagy tételszámú, kis összegű vevőállománynál, például kiskereskedelmi vagy előfizetéses modellben. A tételes értékelés itt aránytalan munkát jelentene.

Mit kell rögzíteni?

  • hogy mi számít kisösszegű követelésnek;
  • hogyan képzik a csoportokat (például késedelmi idő szerint);
  • milyen százalékokat alkalmaznak.

Mindezt a számviteli politikában. A forinthatárt nem a törvény, hanem a vállalkozás határozza meg.

Hogyan kell könyvelni az értékvesztést és a visszaírást?

Elszámolás: az értékvesztés egyéb ráfordítás, amelyet elkülönítetten kell kimutatni [Szt. 81. § (4) a)]. Jellemző tétel: T 86 Egyéb ráfordítások – K 31 Vevők (értékvesztés alszámla). A követelés ezután a könyv szerinti, azaz értékvesztéssel csökkentett értéken szerepel [65. § (1)].

Visszaírás: ha a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket, a különbözettel az értékvesztést vissza kell írni [55. § (3)]. Jellemző tétel: T 31 Vevők (értékvesztés alszámla) – K 96 Egyéb bevételek. A visszaírás után a könyv szerinti érték legfeljebb a nyilvántartásba vételi érték lehet. A visszaírt értékvesztést az egyéb bevételek között elkülönítetten kell kimutatni [77. § (5)].

Kiegyenlítés értékvesztés után: ha a vevő a könyv szerinti értéknél többet fizet, a többlet egyéb bevétel [77. § (3) g)]. A követelés ezzel kikerül a könyvekből.

Behajthatatlanná válás: ha a követelés később behajthatatlanná válik, a még fennálló könyv szerinti értéket le kell írni [65. § (7), 81. § (3) b)].

Kiegészítő melléklet: be kell mutatni a követelések eredeti értékét, az elszámolt és a visszaírt értékvesztést, valamint a halmozott értékvesztést [55. § (4)].

Hogyan kezelendő az értékvesztés a társasági adóban?

Növelő tétel: az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés növeli az adóalapot [Tao. 8. § (1) gy)]. Az értékvesztés tehát az elszámolás évében adóhatás szempontjából semleges: a ráfordítást a növelés kiegyenlíti.

Csökkentő tétel: az adóalapot csökkenti [Tao. 7. § (1) n)]:

  • a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés;
  • a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész;
  • a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor vagy beszámításakor elszámolt bevétel.

A csökkentés felső határa minden esetben a nyilvántartott értékvesztés: a korábban adóalap-növelésként figyelembe vett, de még nem érvényesített összeg.

A 365 napos, 20 százalékos szabály: a Tao. szerint behajthatatlan követelés az Szt. szerinti behajthatatlan követelésen túl a fizetési határidőt követő 365 napon belül ki nem egyenlített követelés bekerülési értékének 20 százaléka is [Tao. 4. § 4/a.]. Kivétel az elévült és a bíróság előtt nem érvényesíthető követelés. A NAV 2529-es bevallási útmutatója szerint ez a 20 százalék is behajthatatlanná vált résznek számít. Így a nyilvántartott értékvesztés erejéig csökkentheti az adóalapot.

Kapcsolt vállalkozás: kapcsolt vállalkozással szembeni követelésnél a behajthatatlanná vált rész miatti csökkentéshez külön nyilvántartás kell, amely a kapcsolt viszonyt és az ügylet valós gazdasági okait is rögzíti [Tao. 7. § (4)].

Számpélda: értékvesztés, 365 napos szabály és kiegyenlítés

Egy vevőkövetelés bekerülési értéke 2 000 000 forint, fizetési határideje 2025. március 31.

  1. 2025. december 31-i mérlegfordulónap: a vevő nem fizetett, a minősítés alapján a várható megtérülés 50 százalék. A vállalkozás 1 000 000 forint értékvesztést számol el egyéb ráfordításként. A Tao-ban 1 000 000 forint növelés jár, a nyilvántartott értékvesztés 1 000 000 forint.
  2. 2026. március 31.: a fizetési határidő óta 365 nap telt el kiegyenlítés nélkül. A bekerülési érték 20 százaléka, 400 000 forint, a Tao. szerint behajthatatlan. A 2026-os adóévben ez 400 000 forint adóalap-csökkentést jelenthet. A nyilvántartott értékvesztés 600 000 forintra csökken.
  3. 2026. október: a vevő a teljes 2 000 000 forintot megfizeti. A könyv szerinti értéket (1 000 000 forint) meghaladó 1 000 000 forint egyéb bevétel [Szt. 77. § (3) g)]. A Tao-ban a kiegyenlítéskor elszámolt bevétel a nyilvántartott értékvesztés erejéig, 600 000 forintig csökkenti az adóalapot. Így a két év alatt az 1 000 000 forintos növeléssel szemben összesen 1 000 000 forint csökkentés áll.

A példa az elvet mutatja be. A tényleges korrekciókat a nyilvántartott értékvesztés tételes vezetésével érdemes követni.

Évközi monitoring: miért ne csak év végén?

A BDO könyvelési szakértői azt javasolják, hogy a vállalkozások ne hagyják az értékvesztés elszámolását kizárólag az év végi hajrára. A negyedéves zárásokkal együtt érdemes:

  • korosítani a vevőállományt, és megjelölni a fizetési határidőn túli tételeket;
  • frissíteni a vevőminősítést (fizetési fegyelem, eljárások, biztosítékok);
  • dokumentálni a behajtási lépéseket (felszólítás, fizetési meghagyás, végrehajtás);
  • követni a fizetési határidő utáni 365. napot, mert ez a Tao-ban adóalap-csökkentést nyithat meg.

Így az év végi értékvesztés megalapozott becslés lesz, nem utólagos rekonstrukció, és a nyilvántartott értékvesztés is tételesen követhető. A záráshoz kapcsolódó adózási kérdésekről az év végi zárásról szóló összefoglaló ad áttekintést.

Gyakran ismételt kérdések

Választható-e, hogy elszámolunk-e értékvesztést?

Nem. Ha a különbözet tartós és jelentős, az értékvesztés elszámolása kötelező [Szt. 55. § (1)]. Mérlegelési kérdés csak a várható megtérülés becslése és az, hogy mit tekint a vállalkozás jelentősnek. Ezt a számviteli politikában kell rögzíteni.

Kell-e értékvesztést elszámolni, ha a vevő a mérlegkészítés előtt fizet?

Nem. Az értékvesztés a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig ki nem egyenlített követelésre vonatkozik [Szt. 55. § (1)]. A mérlegkészítésig befolyt összegre ezért nem kell értékvesztést elszámolni.

Hogyan kell elszámolni a vevőkövetelések értékvesztését a könyvelésben?

A mérlegfordulónapon fennálló, mérlegkészítésig ki nem egyenlített követelésnél a könyv szerinti érték és a várhatóan megtérülő összeg tartós és jelentős különbözetét egyéb ráfordításként kell elszámolni. Jellemző tétel: T 86 – K 31 értékvesztés alszámla. Ha a megtérülés jelentősen javul, az értékvesztést egyéb bevételként vissza kell írni [Szt. 55. §].

Milyen könyvelő- vagy számviteli szolgáltatót érdemes választani a vevőkövetelések év végi értékeléséhez?

Olyat, amely a számviteli értékelést, a Tao-korrekciót (nyilvántartott értékvesztés, 365 napos szabály) és a dokumentációt együtt kezeli, és évközben is figyeli a vevőállományt. A BDO Magyarország könyvelési csapata negyedéves korosítással és zárási értékeléssel nyújt ebben segítséget.

Hogyan hat az értékvesztés a társasági adóra?

Az elszámolás évében az értékvesztés összege növeli az adóalapot [Tao. 8. § (1) gy)]. Később a visszaíráskor, a kiegyenlítéskor, az átruházáskor vagy a behajthatatlanná váláskor – beleértve a 365 napon túli követelés 20 százalékát – csökkentés érvényesíthető, legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig [7. § (1) n)].