Új korszak a pénzügyi beszámolásban – IFRS 18 és IFRS 19 – 3. rész

Cikksorozatunk előző részeiben az IFRS 18 standardot mutattuk be: áttekintettük annak célját, az új eredménykimutatás-szerkezetet és a menedzsment által definiált teljesítménymutatók kötelező közzétételét, majd rávilágítottunk a gyakorlati alkalmazás során felmerülő adminisztratív és szervezeti kihívásokra. 

Most pedig a sorozat záró részében az IFRS 19 kerül fókuszba, amely nem a pénzügyi kimutatások szerkezetének átalakításáról, hanem a közzétételi terhek arányos csökkentéséről szól. 

Mi az az IFRS 19? 
Az IFRS 19 „Subsidiaries without Public Accountability: Disclosures” egy új, 2024-ben kiadott pénzügyi beszámolási standard, amely azokat a leányvállalatokat érinti, amelyek nem tartoznak közvetlen nyilvános elszámolási (public accountability) kötelezettség alá. Az International Accounting Standards Board (IASB) célja ezzel a szabvánnyal, hogy csökkentse az ilyen vállalkozások adminisztratív terheit azáltal, hogy számukra jelentősen egyszerűsített, de megbízható és összehasonlítható közzétételi követelményeket vezet be. 

A standard kizárólag azokra a leányvállalatokra alkalmazható, amelyeket olyan anyavállalat konszolidál, amely maga IFRS szerint készíti konszolidált pénzügyi kimutatásait és ezeket a beszámolókat nyilvánosan közzéteszi. 

Miért volt szükség az IFRS 19-re? 
A hagyományos IFRS-ek teljes közzétételi követelményrendszere jelentős extra erőforrást és költségeket jelentett azoknak a leányvállalatoknak, amelyek főként az anyavállalat konszolidációja miatt készítik el pénzügyi kimutatásaikat. 

A felülvizsgálat során az IASB felismerte, hogy az ilyen leányvállalatoktól elvárt teljes IFRS-közzétételi spektrum sok esetben túlzó volt, és nem szolgált arányos előnnyel a költségekhez és ráfordításokhoz képest. Az IFRS 19 tehát a lényeges és érdemi közzétételek megőrzése mellett egyszerűsíti a további részletezéseket, ami fokozza a jelentéstétel ésszerűségét és hatékonyságát. 

Az IFRS 19 fő jellemzői és újdonságai 
1. Közzétételi követelmények egyszerűsítése 
Az IFRS 19 lehetővé teszi, hogy a jogosult leányvállalatok jelentősen csökkentett közzétételi követelményeket alkalmazzanak az IFRS-ek alapján összeállított pénzügyi kimutatásaikban. Az elismerés (recognition) és mérés (measurement) szabályai változatlanok, vagyis a beszámolók szakmailag továbbra is az IFRS-ek szerint készülnek, de kevesebb háttéradatot és magyarázatot kell közzétenni. 

2. Célcsoport meghatározása 
A vállalat vezetésének mérlegelnie és dokumentálnia kell, hogy jogosult-e az IFRS 19 alkalmazására.  

Kizárólag olyan leányvállalatokra érvényes, amelyek: 

• nem tartoznak közvetlenül nyilvános elszámolási kötelezettség alá, 

• van olyan közvetlen vagy közvetett anyavállalatuk, amely IFRS-ek szerint készít konszolidált beszámolót, és ezt nyilvánosan elérhetővé teszi. 

Nem tartozik nyilvános elszámolási kötelezettség alá egy gazdálkodó egység, ha: 

• Részvényeivel vagy kötvényeivel nem kereskednek nyilvános piacon és nincs is folyamatban ezek kibocsátása. 

• Nem nyújt olyan pénzügyi szolgáltatást, amely alapján betéteket vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközöket gyűjt, vagy nem kezeli a befektetők pénzét/fedezetét. 

3. Moduláris, standardonkénti egyszerűsítés 

Az IFRS 19 mellékletben tartalmaz egy részletes mátrixot, amely meghatározza, hogy az egyes főkategóriákhoz, mely közzétételeket lehet elhagyni, csökkenteni vagy egyszerűsíteni. 

 
Példák: 

• IFRS 7 (Pénzügyi instrumentumok): Csökkenti a kockázati és piaci információk bemutatásának terjedelmét. 

• IAS 7 (Cash flow kimutatás): Egyszerűsíti a pénzáramok bemutatásához kapcsolódó kiegészítő információkat. 

• IFRS 8 (Működési szegmensek), IAS 33 (Egy részvényre jutó nyereség): Ezek a közzétételek opcionálisak. 
   

Az IFRS 19 által csökkentett adminisztratív terhek 
1. Közzétételi volumen csökkenése 
A szokásos (teljes) IFRS közzétételi kritériumokhoz képest jelentősen kevesebb kiegészítő-, magyarázó- és részletező adatot kell közölni, főként a pénzügyi eszközökre, kötelezettségekre, kockázatokra és speciális kimutatásokra vonatkozóan. 

2. Erőforrás- és költségmegtakarítás 
A kevesebb közzététel egyrészt csökkenti a kimutatások összeállítására fordított időt és szakértői ráfordítást, másrészt a könyvvizsgálati folyamatot is egyszerűbbé és rövidebbé teszi. 

3. Konzisztens, összehasonlítható adatszolgáltatás megőrzése 
A konszolidálásba bevont leányvállalat IFRS szerinti megjelenítési és értékelési szabályokat alkalmaz, így az adatok megfelelnek a nemzetközi jelentési elveknek, miközben a közzétételi terhek arányossá válnak. 

Összegzés 
Az IFRS 19 jelentős előrelépés a leányvállalatok arányos és hatékony pénzügyi beszámolásában. A standard biztosítja, hogy ezek a szervezetek az IFRS nyújtotta konzisztenciát és megbízhatóságot élvezhessék anélkül, hogy indokolatlan költséget vagy adminisztratív terhet vállalnának. 
Az IFRS 19 első alkalmazása 2027. január 1-jétől lehetséges, korábbi alkalmazás megengedett. A változások várhatóan csökkentik a beszámolási erőforrásigényt, növelik a jelentéstétel gyorsaságát, és támogatják a nemzetközi összehasonlíthatóságot.