Új korszak a pénzügyi beszámolásban – IFRS 18 és IFRS 19 – 2. rész

Az előző részben áttekintettük, hogy mi az IFRS 18, miért vált szükségessé az IAS 1 felülvizsgálata, és melyek az új szabvány legfőbb újításai. Szó volt az új eredménykimutatás-szerkezetről, a menedzsment által definiált teljesítménymutatók (MPM-ek) kötelező bemutatásáról, valamint a pénzügyi tételek egyszerűbb és világosabb csoportosításáról. 

A mostani cikkben tovább lépünk: bemutatjuk, hogyan hat az IFRS 18 más kapcsolódó standardokra (IAS 7, IAS 8, IAS 33, IAS 34), valamint milyen gyakorlati és adminisztratív kihívásokkal kell szembenézniük a vállalatoknak az új előírások bevezetése és alkalmazása során. Kitérünk a bővülő adatgyűjtési igényekre, a számviteli politikák és rendszerek frissítésére, valamint a könyvvizsgálók és szabályozó hatóságok által megkívánt megfelelési folyamatokra is. 

Kapcsolódó standardok módosítása 
Az IFRS 18 bevezetése több meglévő IFRS standard változását is magával hozza, hogy egységes, összehangolt beszámolási rendszert alkosson: 

  • IAS 7 - Cash-flow kimutatás: 
    Az üzemi eredmény kerül az indirekt cash-flow kimutatás kiinduló pontjába, így a pénzmozgások átfogóbb képet adnak a cég működéséről. Emellett pontosításra kerül a kamat- és osztalékbevételek, valamint -kifizetések besorolása, hogy a cash-flow kimutatások egységesek legyenek. 

  • IAS 8 - Számviteli politikák, változások és hibák kezelése: 
    Az alapvető jelentéskészítési elvek átkerülnek az IAS 8-ba, így egy helyen, könnyebben áttekinthetően találhatók meg. 

  • IAS 33 – Egy részvényre jutó nyereség (EPS): 
    Szigorodik az egy részvényre jutó nyereség alternatív mutatóinak (nem a standard EPS-nek megfelelő) bemutatási kötelezettsége, hogy a befektetők pontosabb képet kapjanak. 

  • IAS 34 - Időközi beszámolás: 
    Az éves jelentésekhez hasonlóan az időközi (pl. negyedéves) pénzügyi beszámolókban is kötelező a menedzsment által definiált mutatók bemutatása. 
     

Főbb adminisztratív terhek 
Az IFRS 18 jelentős változásokat hoz nem csak a beszámolók struktúrájában, hanem a pénzügyi jelentések elkészítésének mindennapi folyamataiban is. Ezek az újdonságok a cégek számára megnövekedett adminisztratív és megfelelési terheket eredményezhetnek, különösen a bevezetést megelőző és az első alkalmazási időszakban. 
 

  • Jelentősen bővülő adatgyűjtési és -feldolgozási igény 

Az új szerkezet, az menedzsment által definiált teljesítménymutatók részletes bemutatása, illetve a kötelezően elkülönített sorok miatt több, részletezett információt kell előállítani, ellenőrizni és rendszeresen frissíteni. 
A megszűnt tevékenységek, befektetési és finanszírozási kategóriák pontos szétválasztása komolyabb belső adatkezelési rendszert igényel. 
 

  • Számviteli politikák, folyamatok és IT-rendszerek módosítása 

A vállalati számviteli politikákat, belső szabályzatokat és jelentéstételi gyakorlatokat aktualizálni kell az új standardnak megfelelően. 
Szükségessé válhat a pénzügyi rendszerek, jelentéskészítő szoftverek fejlesztése vagy frissítése, hogy megfeleljenek az IFRS 18-ra vonatkozó strukturális és adattartalmi elvárásoknak. 
 

  • Kiegészítő mellékletek, jegyzetek kibővítése 

A részletes menedzsment által definiált teljesítménymutatók nyilvántartása, az összevonások/szétbontások indoklásainak bemutatása, valamint a kötelező sorok tartalmának magyarázata jelentősen növeli a jelentéshez kapcsolódó dokumentáció mennyiségét és bonyolultságát. 
 

  • Munkatársak képzése, oktatása 

Az új kategóriák és elvek alkalmazása miatt képzéseket kell szervezni a számviteli, pénzügyi és jelentéskészítő csapatoknak, illetve akár az IT- és kontrolling területeknek is. 
 

  • Fokozott audit- és megfelelőségi igény 

Az új előírások teljesítése érdekében szorosabb együttműködés szükséges a könyvvizsgálókkal, a szabályozói elvárásoknak való megfelelés dokumentálása pedig extra kapacitásokat vonhat el a napi munkából. 

Összegzés 
Az IFRS 18 egy átfogó, a pénzügyi beszámolás minőségét és érthetőségét javító szabvány, amely logikusabbá és összehasonlíthatóbbá teszi a vállalatok eredménykimutatását. Az új beszámolási kategóriák, a vezetői mutatók részletes bemutatása és a kapcsolódó standardok átalakítása révén a pénzügyi információk áttekintése és értelmezése egyszerűbb lesz minden érintett számára – legyen az befektető, hitelező vagy éppen ügyfél. 

Az IFRS 18 segíti a vállalatokat abban, hogy világosabban, egységesebben kommunikáljanak pénzügyi eredményeikről, és a piac szereplői számára megbízhatóbb és döntéshozatalra alkalmasabb információk álljanak rendelkezésre. 

Ugyanakkor a szabvány bevezetése jelentős adminisztratív és szervezeti alkalmazkodást is igényel, különösen a felkészülési időszakban. A cégeknek módosítaniuk kell számviteli politikáikat és beszámolási gyakorlataikat, fejleszteniük kell pénzügyi rendszereiket, valamint biztosítaniuk kell a különböző kategóriákba sorolt adatok megfelelő elkülönítését és dokumentálását. Az MPM-ek közzététele részletes jegyzeteket, egyeztetéseket és auditálható számítási elveket igényel. Emellett a munkatársak képzése, a rendszerek tesztelése, valamint a kiegészítő mellékletben történő részletes dokumentáció is további erőforrásokat köt le. 

Bár az IFRS 18 bevezetése kezdetben többletmunkával és erőforrásigénnyel jár, közép- és hosszú távon egységesebb, hatékonyabb és hitelesebb pénzügyi kommunikációhoz vezet, amely mind a vállalat, mind pedig a beszámolók felhasználói számára előnyöket hordoz. 

A cikksorozat következő, harmadik részében az IFRS 19 standardot vizsgáljuk meg, amely azon leányvállalatok számára kínál egyszerűsített közzétételi kötelezettségeket, amelyek IFRS szerinti beszámolót készítenek ugyan, de nem rendelkeznek nyilvános elszámoltathatósággal. Megnézzük, hogyan könnyíti meg a szabályozás a kisebb leányvállalatok helyzetét, és milyen előnyökkel járhat a vállalatcsoportok konszolidációs folyamataiban