Új korszak a pénzügyi beszámolásban – IFRS 18 és IFRS 19 (1. rész)

Az elmúlt években az IFRS standardok jelentős átalakuláson mentek keresztül, amelyek célja a vállalatok pénzügyi beszámolóinak átláthatóbbá, összehasonlíthatóbbá és a piaci szereplők igényeihez még inkább illeszkedővé tétele. A nemrégiben bevezetett IFRS 18 és IFRS 19 a beszámolási gyakorlat új korszakát nyitja meg: míg az IFRS 18 a pénzügyi kimutatások prezentációjára és közzétételi követelményeire fókuszál, addig az IFRS 19 a klímakockázatok és fenntarthatósági szempontok beszámolásban való megjelenítésére ad új, egységes keretrendszert. Cikksorozatunk bemutatja, hogy az új standardok miként formálják át a társaságok pénzügyi jelentéseit, milyen gyakorlati kihívásokkal kell szembenézniük a bevezetés során, és hogyan járulhatnak hozzá a befektetői bizalom erősítéséhez.

Mi az az IFRS 18?

Az IFRS 18 standard 2024-ben került elfogadásra, melyet 2027. január 1-jétől minden, a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS) szabályait követő vállalatnak kötelező alkalmaznia, a korábbi üzleti évekre történő alkalmazás megengedett. A standard célja, hogy egységesebbé, érthetőbbé és áttekinthetőbbé tegye a vállalatok pénzügyi beszámolóit, megkönnyítve ezzel a tulajdonosok, befektetők, hitelezők és más érintettek számára a pénzügyi beszámolók értelmezését.

Miért volt szükség az IFRS 18-ra?

Az elmúlt évek eltérő pénzügyi beszámolási gyakorlatai jelentős kihívást jelentettek a vállalatok teljesítményének pontos, objektív és összehasonlítható értékelése során.

A korábbi szabályozás (IAS 1) több ponton is hiányosnak bizonyult: problémát jelentett a beszámolók eltérő struktúrája, a vezetői teljesítménymutatók nem egységes közzététele, valamint az információk túlzott vagy éppen elégtelen részletezése. Ezt számos iparági kutatás és pilot projekt is alátámasztotta. Emellett a nemzetközi felügyeleti szervek – például az ESMA – is erősítették az egységes és jól értelmezhető jelentési struktúrák iránti szakmai igényt.

Egyre hangsúlyosabban jelentkezett az igény egy olyan egységes beszámolókészítési keretrendszer iránt, amely világosan tagolt felépítést, következetes információközlést és nemzetközileg összehasonlítható adatokat biztosít.

Az IFRS 18 bevezetése ezekre a kihívásokra adott válaszként született meg, célja a pénzügyi jelentések átláthatóságának és minőségének növelése, valamint a beszámolók összehasonlíthatóságának erősítése. A standard kidolgozását az IASB széleskörű konzultációk előzték meg, melyek során a piaci szereplők – köztük befektetők, vállalatvezetők és szabályozók – egyértelműen kifejezték igényüket egy egyszerűen értelmezhető és egységes pénzügyi jelentési forma iránt.

Az IFRS 18 fő újdonságai

1. Új, jól elkülöníthető eredménykimutatás-szerkezet

Az IFRS 18 öt fő kategóriára tagolja az eredménykimutatást, ezzel elősegítve a pénzügyi adatok világosabb és könnyebben értelmezhető bemutatását:

Működési eredmény: ez a rész tartalmazza mindazon bevételeket és ráfordításokat, amelyek a vállalat fő üzleti tevékenységéhez kapcsolódnak. Ide kerül minden olyan tétel, amely a vállalat alapvető működéséből származik.

Befektetési eredmény: ebben a kategóriában jelennek meg azok az eredménytételek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a vállalat fő tevékenységéhez, hanem befektetési műveletekből származnak.

Finanszírozási eredmény: ide tartozik minden olyan bevétel vagy ráfordítás, amely a vállalat finanszírozásához kapcsolódik.

Jövedelemadók: ebbe a kategóriába tartoznak a társasági adó és egyéb közvetlen adók költségei, amelyek a vállalat nyereségére vonatkoznak.

Megszűnt tevékenységek: ebbe a kategóriába kerülnek azon üzleti egységeket vagy tevékenységeket eredményei, amelyeket a vállalat végleg lezár vagy elad

Az üzemi eredmény (operating profit), valamint a finanszírozás és nyereségadók előtti eredmény (profit before financing and income taxes) az IFRS 18 szerint kötelezően külön soron kerül bemutatásra az eredménykimutatásban. E két kulcsfontosságú részösszeg elkülönített megjelenítése lehetővé teszi, hogy a pénzügyi beszámoló világosan és torzításmentesen tükrözze a vállalat szokásos üzleti tevékenységéből származó eredményességét – függetlenül a finanszírozási struktúrától vagy adózási megoldásoktól. Ez jelentősen javítja az átláthatóságot, és megbízhatóbb összehasonlítást tesz lehetővé a piaci szereplők számára.

2. Menedzsment által definiált teljesítménymutatók (Management-defined performance measures)

Az IFRS 18 előírja, hogy a vállalatok átláthatóan mutassák be azokat a mutatókat, amelyeket a vezetés is használ a teljesítmény értékelésére és a standard szerint nem kötelezően bemutatandó mutatók.

Minden ilyen mutatót részletesen ismertetni kell a kiegészítő mellékletben, beleértve azok számítási módját és az IFRS szerinti részösszegekhez való viszonyukat. Ez elősegíti a befektetők és elemzők számára az egyedi vállalati adatok jobb megértését, és növeli a pénzügyi kommunikáció átláthatóságát, valamint hitelességét.

3. Egyszerűbb és világosabb csoportosítás

Az IFRS 18 egyértelmű irányelveket ad arra, hogyan vonhatók össze vagy bonthatók szét a pénzügyi tételek.

Csak a hasonló jellegű tételek vonhatók össze, amennyiben ez nem eredményez jelentős információvesztést vagy az adatok értelmezhetőségének csökkenését. Az összevonás indokát és az összevont sor tartalmát a kiegészítő mellékletben részletesen be kell mutatni, hogy a felhasználók pontos képet kapjanak a beszámoló hátteréről. Emellett a vállalat eredményét lényegesen befolyásoló, jelentős tételekről külön, átlátható módon kell beszámolni. Ezzel a megközelítéssel elkerülhető a túlzott egyszerűsítés vagy éppen az információk túlzott részletezése, amely megkönnyíti a pénzügyi adatok pontos és megalapozott értelmezését.

A cikksorozat második részében bemutatjuk, hogyan érinti az IFRS 18 bevezetése a kapcsolódó standardokat (IAS 7, IAS 8, IAS 33, IAS 34), valamint melyek azok a főbb adminisztratív és szervezeti kihívások, amelyekkel a vállalatoknak szembe kell nézniük a gyakorlati alkalmazás során.