Reklámadó: mikor fizet az influenszer és mikor a megrendelő?

2026. július 1-jétől a reklámadó szabályozás újra élesedik, amely a tartalomgyártók részére új kötelezettséget teremthet. A tartalomgyártók tipikusan azok a személyek, szervezetek, amelyek reklámnak minősülő tartalmat jelenítenek meg az interneten, ellenérték fejében. Természetesen a tartalomgyártók mögött általában áll egy megrendelő, aki megrendeli a reklám közzétételét, megjelenítését.

Lássuk, hogy mely esetben válnak adóalanyokká a tartalomgyártók és mely esetben a megrendelők a reklámadó szabályrendszerében.

Adóalany az a személy vagy szervezet, akinek a reklámadóval kapcsolatos adminisztratív, bevallási vagy fizetési kötelezettségeket teljesítenie kell.

A reklámadó szabályozásában több adóalanyi érintetti kör is meghatározásra kerül. Ide tartozik a Médiatörvény szerinti médiatartalom szolgáltató (pl. TV csatorna; hírportál, újság) vagy a mozgó reklámhirdető felületet (pl. autó) használó személy. Az adóalanyok körébe mindezek mellett beletartoznak az interneten közzétett reklám esetén a reklám közzétevői (azaz a reklámfelülettel rendelkezni jogosult személy vagy szervezet).

A hatályos szabályozás szerint a reklámadó alanyának (így az adófizetésre kötelezettnek) minősül az interneten közzétett reklám esetén a reklám közzétevője. A törvény indokolása szerint az interneten közzétett reklámok esetén a reklám közzétevőjének (a reklámadó alanyának) a reklámfelülettel (így az azon történő tartalom-elhelyezés jogával) rendelkezni jogosult személy vagy szervezet minősül. Más szavakkal az lesz a reklám közzétevője (és így a reklámadó alanya), aki dönthet arról, hogy a rendelkezése alatt álló internetes felületet (pl. Instagram oldal; Tik-Tok felület) reklám céljára hasznosítja vagy sem, akinek joga van meghatározni, hogy a felületen megjelenjen-e reklám vagy sem.

Mivel a tartalomgyártás egyik alapja, hogy a tartalomgyártók interneten tesznek közzé gazdasági reklámtartalmat, így az adóalanyiság esetükben gyorsan megvalósulhat. Ezen esetekben a tartalomgyártók a megrendelőik (márkák, cégek, események, stb.) érdekében tesznek közzé reklámtartalmat az általuk működtetett online felületen.

A reklámadó törvény viszont tartalmaz egy olyan szabályt, mely szerint nemcsak a tartalomgyártó, hanem a tartalom (azaz a reklám) megrendelője is a reklámadó alanya lehet akkor, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek.

Lássuk melyek ezek a feltételek, illetve mik a mentesülési okok a jogszabály jelenleg hatályos rendelkezései szerint.

A tartalomgyártó alapesetben nyilatkozik a partnere (a tartalom megrendelője) felé arról, hogy a reklámadóval kapcsolatos adókötelezettség őt (azaz a tartalomgyártót) terheli, az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy arról a tényről, hogy az adóévben a reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli.

A tartalomgyártó akár a megrendelő felé kiállított számlán is nyilatkozhat a fentiekről, azonban transzparencia szempontjából tisztább megoldás, ha erre vonatkozóan egy külön nyilatkozatot tesz a tartalomgyártó a későbbi félreértések elkerülése végett.

Amennyiben a tartalomgyártó nem tesz eleget a nyilatkozattételi kötelezettségének, úgy a partnere (a tartalom megrendelője) válik a reklámadó alanyává.

Az 1. pontban említett nyilatkozat hiányában a megrendelő még mindig mentesülhet a reklámadóval kapcsolatos kötelezettségek alól, akkor, ha:

Látható, hogy ezen mentesülési ok alapvetően abból indul ki, hogy a tartalomgyártó szándékosan vagy mulasztás folytán nem tett eleget a nyilatkozattáteli kötelezettségének, amely esetben a megrendelő lenne a reklámadó alanya, kivéve, ha a fenti konjunktív feltételeket a megrendelő igazolni tudja.

Megjegyzendő, hogy ezen esetkör alapján az adóhatóság a megrendelő jelzése alapján tudomást szerez róla, hogy a tartalomgyártó nem teljesítette a jogszabályban foglalt nyilatkozattételi kötelezettségét, amely okán a tartalomgyártót felhívja a nyilatkozattétel 15 napon belül történő teljesítésére (ekkor már nem a reklám megrendelője, hanem az adóhatóság felé kell nyilatkozatot tennie), ennek elmaradása esetén fix 500.000 Ft mulasztási bírságot szab ki a tartalomgyártó részére, ismételt mulasztás esetén akár 10.000.000 Ft-ig is terjedhet a mulasztási bírság.

Utolsó mentesülési okként a jogszabály előírja, hogy a reklámadó kötelezettség alanya továbbra is a tartalomgyártó (és nem a megrendelő) akkor, ha a tartalomgyártó szerepel egy, az adóhatóság által közzétett nyilvántartásban abban a pillanatban, amikor a megrendelő megrendelte a tartalomgyártótól a reklám közzétételét.

A fenti nyilvántartás jelenleg is elérhető az adóhatóság honlapján.

Az adókötelezettség alóli kimentés harmadik esete tehát az, ha a megrendelő olyan személytől/szervezettől rendeli meg a reklám közzétételét, amely szerepel az állami adóhatóság honlapján közzétett, adókötelezettségüket jogszerű teljesítő, vagy adófizetésre nem kötelezett adóalanyok nyilvántartásában.
Egyébként ezen esetben (tehát amennyiben a tartalomgyártó szerepel a dedikált nyilvántartásban) a tartalomgyártónak az 1. pontban említett nyilatkozattételi kötelezettsége sem áll fenn.

Összegzés

Látható, hogy a reklámadó kötelezettségnek a reklám megrendelőjére való áttelepítése alapvetően attól függ, hogy a reklám közétevője teljesíti-e a jogszabályban foglalt kötelezettségeit, azaz nyilatkozik-e a megrendelő felé és/vagy szerepel-e a reklámadó alanyokra vonatkozó nyilvántartásban.

A fenti 1. pontban foglalt esetben a tartalomgyártó aktív közreműködése alapján mentesülhet a megrendelő az adókötelezettség alól, a 2. esetben a megrendelő panasza, jelzése nyomán mentesülhet, míg a 3. esetben attól függ a reklámadó kötelezettség sorsa, hogy a tartalomgyártó teljesítette-e a bejelentkezési kötelezettségét.

Amennyiben a tartalomgyártó teljesíti a bejelentkezési kötelezettségét, de nem tesz nyilatkozatot a megrendelő felé, akkor a megrendelő még mindig mentesülhet a hátrányos jogkövetkezmények (azaz az adókötelezettség teljesítési alóli teher) alól, ha a 2. pontban foglaltakat bizonyítani tudja. Amennyiben pedig a tartalomgyártó szerepel a dedikált nyilvántartásban, akkor ennek előzetes ellenőrzése nyomán tud a megrendelő mentesülni a reklámadó alól.

A fentiek nyomán levonható az a következtetés, hogy a reklámadó kötelezettségek mind a tartalomgyártók, mind a reklám megrendelői részére adminisztratív kötelezettségeket teremtenek. Javasolt lehet már a reklámozási szerződésben rögzíteni a reklámadóval kapcsolatos kötelezettségek körét, illetve a felelősségi szabályokat lefektetni, elkerülendő így a kellemetlen perceket, amikor az adóhatóság akár a megrendelőt, akár a tartalomgyártót, akár mindkettőjüket ellenőrzi a reklámadó kötelezettégek körében.

Vélhetően a joggyakorlat során fog kikristályosodni, hogy az adóhatóság milyen dokumentációs vagy adminisztratív lépéseket vár majd el az adózóktól a reklámadó körében.