Management ügyletek fő kérdései
Management ügyletek fő kérdései
Az utóbbi években a transzferár-ellenőrzések során a hatóságok egyre szigorúbban vizsgálják a menedzsmentdíjakat. A kérdés középpontjában a „benefit teszt” áll, avagy ténylegesen szüksége van a magyar leányvállalatnak a központi management szolgáltatásra. A cikk célja, hogy bemutassa, miként érdemes ezeket az ügyleteket árazni és dokumentálni a gyakorlatban.
Háttér, kontextus
A vállalatcsoportok a csoporttagok működésének támogatása érdekében számos kiegészítő jellegű szolgáltatást biztosíthatnak, amelyek kiterjedhetnek adminisztratív, pénzügyi, kereskedelmi, illetve technikai területekre is. A menedzsment- vagy irányítási szolgáltatások körébe jellemzően olyan tevékenységek tartoznak, mint a pénzügyi és számviteli feladatok ellátása, treasury- és kontrollingfunkciók, jogi és adótanácsadás, stratégiai és üzleti tervezés, informatikai támogatás, központi marketing- és PR-tevékenységek, humánerőforrás-menedzsment, valamint egyéb adminisztratív és ügyvezetési feladatok.
A menedzsmentjellegű szolgáltatások vizsgálata minden adóellenőrzés során kiemelt jelentőséggel bír, mivel az adózónak igazolnia kell, hogy a kapcsolt vállalkozástól igénybe vett szolgáltatás ténylegesen hozzájárul a társaság bevételszerző tevékenységéhez. Ennek bizonyítása esetén a szolgáltatás díja a vállalkozás számára gazdaságilag indokoltnak tekinthető, így annak összege miatt nincs szükség a társasági adóalap módosítására.
Benefit test
A benefit test éppen a fent említett kérdéskör igazolására szolgál, olyan elemzés, amelynek célja annak alátámasztása, hogy a vállalat által igénybe vett menedzsmentjellegű szolgáltatásokat ténylegesen nyújtották, és azok valós gazdasági előnyt biztosítanak a kedvezményezett számára, azokat független felek is igénybevették volna.
Ez az elemzést elsősorban az igénybevevők oldaláról szükséges elvégezni és a legjobb eredmény érdekében érdemes összevetni a megfizetett költségeket a szolgáltatás igénybevételével elért gazdasági vagy üzleti előnyökkel.
A szolgáltatás igazolásán belül fontos a duplikáció vizsgálata is, amely során azt szükséges megvizsgálni, hogy az adott szolgáltatás más forrásból (pl.: saját munkavállalók által, harmadik féltől, más kapcsolt féltől) nem áll-e az igénybevevő rendelkezésére. A fennálló duplikáció adózási szempontból nem elfogadható, a duplikált költség nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősülhet.
A szolgáltatások minősítéséhez tartozik a részvényesi tevékenység és költségek kizárása is, például a jelentéstétellel kapcsolatos kiadások, ideértve a konszolidált jelentések elkészítésének költségei nem terhelhetők át a leányvállalatokra.
A szolgáltatások tényleges teljesítésének igazolása kritikus fontosságú, mivel csak a konkrét, a nyújtott szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó alátámasztások fogadhatók el. A fődokumentum kötelező tartalmi elemeként az adóhatóság elvárja a szolgáltatást nyújtó entitások kapacitásainak bemutatását is ezen kívül részletes költségallokációs szabályzat készítésére is szükség lehet. A támogató jellegű költségek, mint például utazási kiadások vagy konferenciaköltségek általános igazolása önmagában nem elegendő; minden esetben alátámasztani kell, hogy a kiadás egy adott gazdasági vagy kereskedelmi célú tevékenységhez kapcsolódott.
Annak érdekében, hogy a kiadások adóalapba való beszámítását az adóhatóság ne kérdőjelezze meg, elengedhetetlen a részletes igazolások összegyűjtése és bemutatása, valamint a kedvezményezett számára nyújtott előnyök dokumentálása. A jelentős értékű szolgáltatások esetében érdemes előzetesen készíteni egy összefoglalót, amely részletezi a nyújtott szolgáltatások körét, azok gazdasági előnyeit, üzleti racionalitását és a kapcsolódó bizonyítékokat.
Árazás:
A szokásos piaci ár elvének megfelelően a csoporton belüli szolgáltatásokért felszámított díjnak meg kell egyeznie azzal az összeggel, amelyet független vállalkozások hasonló körülmények között egymás között elfogadtak volna. A szolgáltatási díjak elszámolása a gyakorlatban nagy mértékben függ a csoporton belül rendelkezésre álló információktól, például a vállalatirányítási vagy kontrolling rendszerektől. Két fő módszer terjedt el a gyakorlatban: az egyik az időalapú, azaz óra- vagy napidíjas elszámolás, a másik pedig a költségalapú allokáció, amely során a szolgáltató szervezetnél felmerült közvetlen és közvetett költségeket osztják fel a szolgáltatást igénybevevő csoporttagok között, amelyet egy megfelelő haszonkulcs felszámításával számláznak.
Az OECD Transzferár Irányelvek szerint a közvetlen számlázás esetében a díj kizárólag a konkrét szolgáltatásért jár, amelyet a kapcsolt vállalkozások ténylegesen igénybe vettek. Ugyanakkor a közvetlen számlázás gyakran nem alkalmazható a csoporton belüli szolgáltatások esetében, különösen akkor, ha az egyes költségek nyilvántartása és elemzése aránytalan adminisztratív terhet jelentene. Ilyen helyzetben a közvetett számlázás a gyakorlatban megfelelő megoldást jelent, ahol a költségeket összegzik, majd allokációs kulcsok vagy mutatók segítségével osztják fel az igénybe vevők között, biztosítva, hogy az elszámolás a tényleges gazdasági értéket tükrözze.
A költségalap meghatározása után a következő lépés a haszonkulcs alkalmazása. Egyszerű független feles költségátterhelés esetén nem mindig szükséges haszonkulcsot alkalmazni, míg a saját teljesítmény értékesítésekor ez jellemzően indokolt. A szolgáltatások jellege, hozzáadott értéke alapján megkülönböztetünk alacsony és magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat. Az egyszerűbb, rutinszerű szolgáltatások (pl.: könyvelés, adótanácsadás, bérszámfejtés, IT support, marketing szolgáltatások) tartoznak az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások közé, amelyek haszonkulcsára vonatkozóan a 32/2017. évi (X.18.) NGM rendelet meghatározza a 3-7% közötti szokásos piaci tartományt. A magas hozzáadott értékű stratégiai menedzsment tranzakciók piaci mark-up-ja adatbázis-elemzéssel vizsgálandó.
Összefoglalás:
A menedzsment ügyletek mindig is az adóhatóság által kiemelten vizsgált tranzakciók közé tartoztak, így az adózóknak kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk. Nem csak a transzferár dokumentációk megfelelő elkészítése szükséges, de az alátámasztó háttérdokumentációk megléte is elengedhetetlen.
Háttér, kontextus
A vállalatcsoportok a csoporttagok működésének támogatása érdekében számos kiegészítő jellegű szolgáltatást biztosíthatnak, amelyek kiterjedhetnek adminisztratív, pénzügyi, kereskedelmi, illetve technikai területekre is. A menedzsment- vagy irányítási szolgáltatások körébe jellemzően olyan tevékenységek tartoznak, mint a pénzügyi és számviteli feladatok ellátása, treasury- és kontrollingfunkciók, jogi és adótanácsadás, stratégiai és üzleti tervezés, informatikai támogatás, központi marketing- és PR-tevékenységek, humánerőforrás-menedzsment, valamint egyéb adminisztratív és ügyvezetési feladatok.
A menedzsmentjellegű szolgáltatások vizsgálata minden adóellenőrzés során kiemelt jelentőséggel bír, mivel az adózónak igazolnia kell, hogy a kapcsolt vállalkozástól igénybe vett szolgáltatás ténylegesen hozzájárul a társaság bevételszerző tevékenységéhez. Ennek bizonyítása esetén a szolgáltatás díja a vállalkozás számára gazdaságilag indokoltnak tekinthető, így annak összege miatt nincs szükség a társasági adóalap módosítására.
Benefit test
A benefit test éppen a fent említett kérdéskör igazolására szolgál, olyan elemzés, amelynek célja annak alátámasztása, hogy a vállalat által igénybe vett menedzsmentjellegű szolgáltatásokat ténylegesen nyújtották, és azok valós gazdasági előnyt biztosítanak a kedvezményezett számára, azokat független felek is igénybevették volna.
Ez az elemzést elsősorban az igénybevevők oldaláról szükséges elvégezni és a legjobb eredmény érdekében érdemes összevetni a megfizetett költségeket a szolgáltatás igénybevételével elért gazdasági vagy üzleti előnyökkel.
A szolgáltatás igazolásán belül fontos a duplikáció vizsgálata is, amely során azt szükséges megvizsgálni, hogy az adott szolgáltatás más forrásból (pl.: saját munkavállalók által, harmadik féltől, más kapcsolt féltől) nem áll-e az igénybevevő rendelkezésére. A fennálló duplikáció adózási szempontból nem elfogadható, a duplikált költség nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősülhet.
A szolgáltatások minősítéséhez tartozik a részvényesi tevékenység és költségek kizárása is, például a jelentéstétellel kapcsolatos kiadások, ideértve a konszolidált jelentések elkészítésének költségei nem terhelhetők át a leányvállalatokra.
A szolgáltatások tényleges teljesítésének igazolása kritikus fontosságú, mivel csak a konkrét, a nyújtott szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó alátámasztások fogadhatók el. A fődokumentum kötelező tartalmi elemeként az adóhatóság elvárja a szolgáltatást nyújtó entitások kapacitásainak bemutatását is ezen kívül részletes költségallokációs szabályzat készítésére is szükség lehet. A támogató jellegű költségek, mint például utazási kiadások vagy konferenciaköltségek általános igazolása önmagában nem elegendő; minden esetben alátámasztani kell, hogy a kiadás egy adott gazdasági vagy kereskedelmi célú tevékenységhez kapcsolódott.
Annak érdekében, hogy a kiadások adóalapba való beszámítását az adóhatóság ne kérdőjelezze meg, elengedhetetlen a részletes igazolások összegyűjtése és bemutatása, valamint a kedvezményezett számára nyújtott előnyök dokumentálása. A jelentős értékű szolgáltatások esetében érdemes előzetesen készíteni egy összefoglalót, amely részletezi a nyújtott szolgáltatások körét, azok gazdasági előnyeit, üzleti racionalitását és a kapcsolódó bizonyítékokat.
Árazás:
A szokásos piaci ár elvének megfelelően a csoporton belüli szolgáltatásokért felszámított díjnak meg kell egyeznie azzal az összeggel, amelyet független vállalkozások hasonló körülmények között egymás között elfogadtak volna. A szolgáltatási díjak elszámolása a gyakorlatban nagy mértékben függ a csoporton belül rendelkezésre álló információktól, például a vállalatirányítási vagy kontrolling rendszerektől. Két fő módszer terjedt el a gyakorlatban: az egyik az időalapú, azaz óra- vagy napidíjas elszámolás, a másik pedig a költségalapú allokáció, amely során a szolgáltató szervezetnél felmerült közvetlen és közvetett költségeket osztják fel a szolgáltatást igénybevevő csoporttagok között, amelyet egy megfelelő haszonkulcs felszámításával számláznak.
Az OECD Transzferár Irányelvek szerint a közvetlen számlázás esetében a díj kizárólag a konkrét szolgáltatásért jár, amelyet a kapcsolt vállalkozások ténylegesen igénybe vettek. Ugyanakkor a közvetlen számlázás gyakran nem alkalmazható a csoporton belüli szolgáltatások esetében, különösen akkor, ha az egyes költségek nyilvántartása és elemzése aránytalan adminisztratív terhet jelentene. Ilyen helyzetben a közvetett számlázás a gyakorlatban megfelelő megoldást jelent, ahol a költségeket összegzik, majd allokációs kulcsok vagy mutatók segítségével osztják fel az igénybe vevők között, biztosítva, hogy az elszámolás a tényleges gazdasági értéket tükrözze.
A költségalap meghatározása után a következő lépés a haszonkulcs alkalmazása. Egyszerű független feles költségátterhelés esetén nem mindig szükséges haszonkulcsot alkalmazni, míg a saját teljesítmény értékesítésekor ez jellemzően indokolt. A szolgáltatások jellege, hozzáadott értéke alapján megkülönböztetünk alacsony és magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat. Az egyszerűbb, rutinszerű szolgáltatások (pl.: könyvelés, adótanácsadás, bérszámfejtés, IT support, marketing szolgáltatások) tartoznak az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások közé, amelyek haszonkulcsára vonatkozóan a 32/2017. évi (X.18.) NGM rendelet meghatározza a 3-7% közötti szokásos piaci tartományt. A magas hozzáadott értékű stratégiai menedzsment tranzakciók piaci mark-up-ja adatbázis-elemzéssel vizsgálandó.
Összefoglalás:
A menedzsment ügyletek mindig is az adóhatóság által kiemelten vizsgált tranzakciók közé tartoztak, így az adózóknak kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk. Nem csak a transzferár dokumentációk megfelelő elkészítése szükséges, de az alátámasztó háttérdokumentációk megléte is elengedhetetlen.
Kérdése van?
KAPCSOLATBA LÉPEK
