Helyi iparűzési adó (HIPA) 2026: alap, mérték és az adóalap megosztása több telephely között

A helyi iparűzési adó (HIPA) alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatásokkal, az alvállalkozói teljesítésekkel, az anyagköltséggel és a K+F közvetlen költségével; mértéke legfeljebb 2%. Ha a cég több településen működik, az adóalapot a helyi adókról szóló törvény melléklete szerinti módszerrel kell megosztani az önkormányzatok között.

A legfontosabb tudnivalók

  • Az adóalap-csökkentő tételek közül az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke 500 millió forint árbevétel felett csak sávosan, korlátozottan vonható le.
  • 100 millió forint feletti adóalapnál a komplex (kombinált) megosztási módszer kötelező, alatta a tevékenységre leginkább jellemző módszert kell alkalmazni.
  • Nem választható olyan módszer, amely a székhely vagy bármely telephely településére 0 forint adóalapot eredményezne, és a munkavállalókat a tényleges munkavégzés helyén kell figyelembe venni.
  • A BDO Magyarország adótanácsadási csapata segítséget nyújt a megosztási módszer kiválasztásában és felülvizsgálatában, akár egy önkormányzati ellenőrzés előtt is.

Mi a helyi iparűzési adó alapja?

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése szerint az adóalap a nettó árbevétel, csökkentve:

  • az eladott áruk beszerzési értékével (ELÁBÉ) és a közvetített szolgáltatások értékével,
  • az alvállalkozói teljesítések értékével,
  • az anyagköltséggel,
  • az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.

A K+F költség levonása nem érvényesíthető, ha a vállalkozás ugyanerre a költségre a társasági adóban a K+F-kedvezményt választotta. A két kedvezmény között tehát dönteni kell.

Sávos korlát az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás levonásánál

Kereskedelmi és szolgáltatásközvetítő cégeknél a legnagyobb levonható tétel az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás. A Htv. 39. § (4) bekezdése ezek együttes összegének levonását a nettó árbevétel sávjai szerint korlátozza:

1. táblázat

Az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás levonhatósága árbevétel-sávonként

Nettó árbevétel sávja Levonható ELÁBÉ + közvetített szolgáltatás
500 millió Ft-ig teljes összegben
500 millió Ft – 20 milliárd Ft a sávba eső árbevétel legfeljebb 85%-áig
20 – 80 milliárd Ft a sávba eső árbevétel legfeljebb 75%-áig
80 milliárd Ft felett a sávba eső árbevétel legfeljebb 70%-áig

Szöveges változat: 500 millió forint árbevételig az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás teljes összegben levonható; az 500 millió és 20 milliárd forint közötti árbevétel-részre legfeljebb 85%, a 20 és 80 milliárd forint közöttire legfeljebb 75%, a 80 milliárd forint feletti részre legfeljebb 70% vonható le.

Példa: 2 milliárd forint árbevétel és 1,9 milliárd forint ELÁBÉ esetén a levonás felső határa 500 millió + 1,5 milliárd × 85% = 1,775 milliárd forint, így 125 millió forint nem csökkenti az adóalapot. Az 500 millió forint feletti árbevételű cégeknél ezért érdemes a korlátot évente külön kiszámolni.

Egyszerűsített, tételes adóalap

A legfeljebb 25 millió forint (kiskereskedelmi átalányadózónál 120 millió forint) árbevételű vállalkozók a Htv. 39/A. §-a szerint tételes adóalapot választhatnak (2,5, 6 vagy 8,5 millió forint az árbevétel sávjától függően). Náluk a klasszikus megosztási számítás nem merül fel, ezért ez a cikk a főszabály szerint adózó cégekre fókuszál.

Mekkora a HIPA mértéke?

Az adó mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg, legfeljebb az adóalap 2%-ában. A településenkénti mérték tehát eltérhet, ezért a több telephelyes cégnél a megosztás közvetlenül befolyásolja a fizetendő adó összegét. A tehergépjárművel végzett tevékenységnél a Htv. 40/A. §-a alapján az adóévben megfizetett útdíj 7,5%-a levonható a fizetendő adóból.

A bevallást az adóévet követő év május 31-ig a NAV-hoz kell benyújtani, amely a településekre jutó részeket továbbítja az önkormányzatoknak. Az adóelőleget két részletben, szeptember 15-ig és március 15-ig kell megfizetni. A korábbi, december 20-i adóelőleg-kiegészítési (feltöltési) kötelezettség 2020 közepétől megszűnt.

Mikor kell megosztani az adóalapot?

Ha a vállalkozás a székhelyén kívül más településen is telephellyel rendelkezik, az adóalapot a Htv. melléklete szerint meg kell osztani a települések között (39. § (2) bekezdés). Telephely minden olyan állandó üzleti létesítmény, ahol a cég részben vagy egészben iparűzési tevékenységet végez: üzem, raktár, iroda, bánya, de akár a bérbe adott ingatlan is. A helyi adózás szempontjából nem a cégjegyzék, hanem a tényleges működés számít.

Két fontos részletszabály:

  • Adómentes település: a megosztást akkor is el kell végezni, ha az egyik településen nincs bevezetve iparűzési adó. Az oda jutó adóalaprész után nem kell fizetni, de a többi település adóalapja ettől nem nő.
  • Külföldi telephely: a külföldi telephelyre jutó adóalaprész is szerepel a megosztási számításban, ezt Magyarországon nem kell megadóztatni.

A településenkénti adóalaprészek összegének meg kell egyeznie a teljes adóalappal, a megosztási arányokat pedig hat tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani.

A három megosztási módszer

Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás

Az adóalap a településenként felmerült személyi jellegű ráfordítások arányában oszlik meg. Ide tartoznak a bérek, a természetes személyeknek egyéb jogcímen kifizetett összegek és az ezekhez kapcsolódó közterhek, például a szociális hozzájárulási adó. A munkavállalót ahhoz a településhez kell rendelni, ahol ténylegesen dolgozik; az irányítás helye csak a változó munkahelyen foglalkoztatottaknál számít.

Ha az ügyvezető után nem merült fel személyi jellegű ráfordítás (például díjazás nélkül látja el a feladatát), a megosztásnál akkor is 500 000 forintot kell figyelembe venni utána.

Eszközértékkel arányos megosztás

Az adóalap a településenként használt tárgyi eszközök értékének arányában oszlik meg. Az eszközt ahhoz a településhez kell rendelni, ahol azt ténylegesen használják. A melléklet a telekre, a termőföldre és a bérelt eszközökre külön értékelési szabályokat tartalmaz, a 100 000 forint alatti beszerzési értékű tárgyi eszközöket pedig csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. Ez a módszer jellemzően az eszközigényes, kevés élőmunkát használó tevékenységnél tükrözi jól a működést.

Komplex (kombinált) módszer

A komplex módszer a kettőt ötvözi: az adóalap egyik része a személyi jellegű ráfordítások, a másik az eszközértékek településenkénti arányában oszlik meg, a két rész súlya pedig a cég összes személyi jellegű ráfordításának és összes eszközértékének egymáshoz viszonyított aránya. Gyakorlatilag egy település aránya: (ott felmerült személyi jellegű ráfordítás + ott használt eszközérték) / (összes személyi jellegű ráfordítás + összes eszközérték).

Települési arány = (települési személyi jellegű ráfordítás + települési eszközérték) / (összes személyi jellegű ráfordítás + összes eszközérték)

Melyik módszert kell alkalmazni?

A módszer nem szabadon választható optimalizálási eszköz, hanem a tényálláshoz kötött kötelezettség.

2. táblázat

A megosztási módszer kiválasztása

Helyzet Alkalmazandó módszer
Adóalap 100 millió Ft felett Komplex módszer kötelező
Adóalap legfeljebb 100 millió Ft A tevékenységre leginkább jellemző módszer (személyi, eszközérték vagy komplex)
Valamelyik településen kizárólag személyi jellegű ráfordítás vagy kizárólag eszközérték merül fel Komplex módszer kötelező, az adóalap nagyságától függetlenül
A módszer valamely településre 0 Ft adóalapot adna Az a módszer nem alkalmazható

Szöveges változat: 100 millió forint feletti adóalapnál a komplex módszer kötelező; alatta a tevékenységre leginkább jellemző módszert kell választani, kivéve, ha valamelyik településen csak személyi jellegű ráfordítás vagy csak eszközérték merül fel, mert ilyenkor is a komplex módszer kötelező. Olyan módszer, amely bármely településre 0 forint adóalapot adna, nem alkalmazható.

Egyes ágazatokra (például egyetemes szolgáltatók, villamosenergia-kereskedők, távközlési szolgáltatók, légi személyszállítók, építőipari vállalkozók) a melléklet külön megosztási szabályokat tartalmaz. A választott módszert és annak indokát érdemes írásban dokumentálni, mert egy önkormányzati ellenőrzésnél ez az első, amit kérnek.

Számpélda: gyártó cég három telephellyel

Egy gyártó cég adóalapja 300 millió forint, ezért a komplex módszer kötelező. A székhelyén (A település) az irodai és értékesítési csapat, B-ben a gyártóüzem, C-ben a raktár működik. A települési adómértékek: A 2%, B 1,5%, C 2%.

3. táblázat

Komplex megosztás három telephely között

Település Személyi jellegű ráfordítás Eszközérték Komplex arány Adóalaprész Fizetendő HIPA
A (székhely) 120 M Ft 50 M Ft 0,283333 84 999 900 Ft 1 699 998 Ft
B (üzem) 60 M Ft 250 M Ft 0,516667 155 000 100 Ft 2 325 002 Ft
C (raktár) 20 M Ft 100 M Ft 0,200000 60 000 000 Ft 1 200 000 Ft
Összesen 200 M Ft 400 M Ft 1,000000 300 000 000 Ft 5 225 000 Ft

Szöveges változat: az A település aránya (120 + 50) / 600 = 0,283333, ami 84 999 900 forint adóalapot és 1 699 998 forint adót jelent; B aránya 310 / 600 = 0,516667 (155 000 100 forint adóalap, 2 325 002 forint adó); C aránya 120 / 600 = 0,2 (60 000 000 forint adóalap, 1 200 000 forint adó). Összesen 5 225 000 forint HIPA-t kell fizetni.

Ugyanezekkel az adatokkal a személyi jellegű ráfordítás szerinti megosztás 5 550 000 forint, az eszközérték szerinti 5 062 500 forint adót adna. A különbség évi közel félmillió forint, de a módszer itt nem választható: a 100 millió forint feletti adóalap miatt a komplex módszer kötelező. A példa azt is mutatja, miért vizsgálja az önkormányzat a módszerválasztást: a „kedvezőbb” módszer jellemzően egy másik település rovására csökkenti az adót.

Gyakori hibák, amelyekre az ellenőrzés figyel

  • Munkavállalók rossz településhez rendelése: egy munkaerő-kölcsönző ügyében a Kúria megerősítette, hogy a személyi jellegű ráfordítást a tényleges munkavégzés helyén kell figyelembe venni, ha ott telephely működik. Az irányító iroda helye (amely történetesen iparűzésiadó-mentes település volt) nem írhatja felül ezt; az adózónak adókülönbözetet, bírságot és pótlékot kellett fizetnie.
  • 0 forintos települési adóalap: ha a székhelyen nincs eszköz, az eszközérték-arányos módszer nem alkalmazható.
  • A komplex módszer elmulasztása: a 100 millió forint alatti adóalapú cégnél is kötelező, ha valamelyik telephelyen csak bér vagy csak eszköz merül fel.
  • Nem bejelentett telephely: a tényleges működés helye a cégjegyzéktől függetlenül telephelynek minősülhet.
  • Kerekítési eltérés: a hat tizedesjegyes arányok miatt a települési adóalapok összegét a teljes adóalappal egyeztetni kell.
  • Dokumentáció hiánya: a módszerválasztás indoklása és a településenkénti ráfordítás- és eszközkimutatás nélkül nehéz a megosztást ellenőrzéskor alátámasztani.

A megosztás felülvizsgálata lépésről lépésre

  1. Térképezze fel az összes települést, ahol a cég ténylegesen működik, a cégjegyzékben nem szereplő helyszíneket is beleértve.
  2. Rendelje a személyi jellegű ráfordításokat a munkavégzés tényleges helyéhez, az eszközöket a használat helyéhez.
  3. Állapítsa meg az adóalap nagysága és a telephelyek jellemzői alapján a kötelező vagy leginkább jellemző módszert.
  4. Ellenőrizze, hogy egyik településre sem jut 0 forint adóalap, és hogy a települési adóalapok összege egyezik a teljes adóalappal.
  5. Rögzítse írásban a választott módszert, az indoklást és a számítást.
  6. Működési változásnál (új telephely, átszervezés, eszközáthelyezés) vizsgálja felül a módszert a következő bevallás előtt.

Gyakran ismételt kérdések a helyi iparűzési adóról

Hogyan számítható ki a helyi iparűzési adó alapja 2026-ban?

A nettó árbevételből le kell vonni az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások értékét (500 millió forint árbevétel felett sávosan korlátozva), az alvállalkozói teljesítéseket, az anyagköltséget és a K+F közvetlen költségét. Az adó mértéke az önkormányzat döntése szerint legfeljebb 2%.

Mi a HIPA-megosztás szabálya több telephely esetén?

Az adóalapot a Htv. melléklete szerint a személyi jellegű ráfordítás, az eszközérték vagy a kettő kombinációja (komplex módszer) arányában kell felosztani a székhely és a telephelyek települései között, hat tizedesjegy pontos arányokkal.

Három telephelyes gyártó cég vagyunk, 300 millió forint adóalappal. Melyik módszert kell alkalmaznunk?

100 millió forint feletti adóalapnál a komplex módszer kötelező, így a választás nem kérdés: a településekre jutó részt a személyi jellegű ráfordítás és az eszközérték együttes aránya határozza meg.

Mikor kell váltani a megosztási módszeren?

Ha az adóalap átlépi a 100 millió forintot, ha egy telephelyen már csak bér vagy csak eszköz merül fel, vagy ha a működés úgy változik, hogy a korábbi módszer már nem a tevékenységre leginkább jellemző. A leggyakoribb hiba a munkavállalók irányítási hely szerinti elszámolása és a dokumentáció hiánya.

Kell-e megosztani az adóalapot, ha a telephely településén nincs iparűzési adó?

Igen. A megosztást ilyenkor is el kell végezni; az adómentes településre jutó adóalaprész után nem kell adót fizetni, de az nem terhelhető át a többi településre.

Milyen tanácsadó segít egy több telephelyes cégnek a HIPA megosztásában és bevallásában?

Olyan adótanácsadó, aki a megosztási módszer kiválasztását, a településenkénti ráfordítás- és eszközkimutatást és a bevallást egyben kezeli. A BDO Magyarország adótanácsadási csapata ebben, valamint egy önkormányzati adóellenőrzés előtti felülvizsgálatban is segítséget nyújt.