Devizás tételek év végi átértékelése lépésről lépésre
Devizás tételek év végi átértékelése lépésről lépésre
A devizás tételek év végi átértékelése azt jelenti, hogy a mérlegfordulónapon a valutapénztárt, a devizaszámlát és minden külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetést, értékpapírt és kötelezettséget a fordulónapi árfolyamon kell kimutatni. A különbözeteket összevontan kell elszámolni: a nettó veszteség pénzügyi ráfordítás, a nettó nyereség pénzügyi bevétel (Szt. 60. § (2)–(3)).
A legfontosabb tudnivalók:
- Az átértékelés minden pénzügyi jellegű devizás tételre kiterjed, az időbeli elhatárolásokat is beleértve. A készleteket és a tárgyi eszközöket a 60. § nem sorolja ide.
- Az eredménybe az összevont egyenleg kerül: a tételenként számított különbözeteket össze kell vonni, és csak az egyenleget kell nyereségként vagy veszteségként elszámolni (60. § (3)). Az összevonás kizárólag a mérlegfordulónapi értékelésből származó, nem realizált árfolyamkülönbözetekre vonatkozik. Az év közben realizált árfolyamkülönbözeteket továbbra is egyedileg kell elszámolni.
- A fedezetlen devizahitelek nem realizált árfolyamvesztesége elhatárolható, de ehhez céltartalék és lekötött tartalék is tartozik (Szt. 33. § (2), 41. § (4)). Az elhatárolás alkalmazásának feltételeit és módját a számviteli politikában egyértelműen rögzíteni szükséges.
- A zárás minősége a számviteli politikán és a rendszerbeállításon múlik: a BDO Magyarország könyvelési és bérszámfejtési szolgáltatása az év végi zárásban és a devizás folyamatok felülvizsgálatában is támogatást nyújt.
Mely tételeket kell átértékelni év végén?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 60. § (2) bekezdése szerint a mérlegben a mérlegfordulónapi árfolyamon kell kimutatni:
- a valutapénztárban lévő valutakészletet és a devizaszámlán lévő devizát;
- minden külföldi pénzértékre szóló követelést, ideértve a követelés jellegű aktív időbeli elhatárolásokat is (például a devizában járó kamatot);
- a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközöket és értékpapírokat;
- minden külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget, ideértve a kötelezettség jellegű passzív időbeli elhatárolásokat is.
A devizaalapú forintos szerződésekből (ahol az ellenértéket devizaalapon határozzák meg) származó követelésekre és kötelezettségekre is ugyanezek a szabályok vonatkoznak (60. § (7)).
Ami nem kerül az összevont különbözetbe: a beruházáshoz vagy vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó, devizakészlettel nem fedezett devizakötelezettség árfolyamkülönbözete az eszköz üzembe helyezéséig a bekerülési érték része (Szt. 47. § (4) c)), ezért nem az eredményt terheli. A felsorolásban nem szereplő eszközöket, például a készleteket és a tárgyi eszközöket, nem kell átértékelni.
Devizás könyvvezetésnél a fordítottja is igaz: az euróban könyvelő cégnél a forintos bankszámla, a forintos szállítók, valamint a forintban fennálló bér- és adókötelezettségek számítanak devizás tételnek, ezeket kell átértékelni (60. § (11)).
Milyen árfolyamon kell átértékelni?
Azon az árfolyamon, amelyet a cég a számviteli politikájában a 60. § (4)–(6) bekezdése alapján választott:
| Választható árfolyam | Mikor alkalmazható |
|---|---|
| A választott hitelintézet vételi és eladási árfolyamának átlaga | általános lehetőség (60. § (4)) |
| MNB hivatalos devizaárfolyam | általános lehetőség (60. § (4)) |
| EKB hivatalos devizaárfolyam | általános lehetőség (60. § (4)) |
| Egységesen csak vételi vagy csak eladási árfolyam | ha az átlagárfolyam alkalmazása jelentősen torzítaná a valós összképet (60. § (6)) |
| Keresztárfolyam | olyan valutánál, amelyet sem a bank, sem az MNB, sem az EKB nem jegyez (60. § (5)) |
Szöveges összefoglaló: a cég a választott bank átlagárfolyama, az MNB vagy az EKB hivatalos árfolyama közül választhat. Egységes vételi vagy eladási árfolyam csak akkor alkalmazható, ha az átlag nem adna valós képet. A nem jegyzett valutákat keresztárfolyamon kell átszámítani.
Az évközi könyveléshez és a fordulónapi átértékeléshez is a számviteli politikában választott árfolyamot kell alkalmazni (60. § (1)–(2)). Ha a bank naponta többször jegyez árfolyamot, a számviteli politikának meg kell határoznia, melyik jegyzés az irányadó (60. § (10)).
Hogyan zajlik az átértékelés lépésről lépésre?
- Az analitikák egyeztetése devizaösszegben. A vevő-, szállító-, bank- és hitelanalitikát, valamint az időbeli elhatárolásokat devizanemenként, devizaösszegben kell lezárni és a főkönyvvel egyeztetni. Átértékelni csak hiteles devizaegyenleget lehet.
- A fordulónapi árfolyam rögzítése. A számviteli politika szerinti forrásból (bank, MNB vagy EKB) le kell kérni és dokumentálni kell az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó árfolyamot.
- A különbözet kiszámítása tételenként. A különbözet a tétel átértékelés előtti könyv szerinti forintértéke és a fordulónapi árfolyamon számított forintértéke közötti eltérés (60. § (3)).
- Összevonás. A tételenkénti különbözeteket össze kell vonni. A könyvelőprogramtól függően a gyakorlatban technikai elszámolási számla alkalmazható.
- Az egyenleg könyvelése. Összevont veszteség esetén a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai, összevont nyereség esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közé kerül (60. § (3)).
- Döntés az elhatárolásról. Ha a cég él a 33. § (2) szerinti lehetőséggel, a feltételeknek megfelelő hitelek nem realizált árfolyamveszteségét elhatárolja, és megképzi a céltartalékot és a lekötött tartalékot.
- Dokumentálás. Az árfolyamot, a tételenkénti számítást és az összevonást a leltár részeként, utólag ellenőrizhető módon meg kell őrizni.
Számpélda: összevont árfolyamkülönbözet
Egy forintban könyvelő cég az MNB-árfolyamot alkalmazza. A példában feltételezett fordulónapi árfolyam 400 Ft/EUR.
| Tétel | Devizaösszeg | Könyv szerinti érték | Fordulónapi érték | Különbözet |
|---|---|---|---|---|
| Vevőkövetelés | 10 000 EUR | 3 900 000 Ft (390 Ft/EUR) | 4 000 000 Ft | +100 000 Ft (nyereség) |
| Szállítói kötelezettség | 6 000 EUR | 2 370 000 Ft (395 Ft/EUR) | 2 400 000 Ft | −30 000 Ft (veszteség) |
| Devizaszámla | 5 000 EUR | 1 990 000 Ft (398 Ft/EUR) | 2 000 000 Ft | +10 000 Ft (nyereség) |
| Összevont egyenleg | +80 000 Ft (nyereség) |
Szöveges összefoglaló: a vevőkövetelésen 100 000 Ft, a devizaszámlán 10 000 Ft nyereség, a szállítói kötelezettségen 30 000 Ft veszteség keletkezik. Az összevont egyenleg 80 000 Ft nyereség.
A könyvelés: a vevőkövetelés, a devizaszámla és a szállítói kötelezettség forintértéke egyaránt nő. A tételenkénti különbözetek a technikai számlán találkoznak, és csak a 80 000 Ft-os egyenleg kerül a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közé. Ha az egyenleg veszteség lenne, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között jelenne meg.
Elhatárolható-e az árfolyamveszteség?
Igen, de csak meghatározott devizahiteleknél, és a cég saját döntése alapján. A lehetőséget a számviteli politikában rögzíteni kell. Az Szt. 33. § (2) bekezdése szerint halasztott ráfordításként, aktív időbeli elhatárolásként mutatható ki a mérlegfordulónapi értékelésből adódó, árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség, ha a devizaszámlán lévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló tartozás:
- beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz vagy forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozás; vagy
- beruházáshoz vagy vagyoni értékű joghoz kapcsolódó devizakötvény-kibocsátásból származó tartozás.
Az elhatárolás megszüntetése: törlesztéskor a törlesztőrészletre jutó elhatárolt veszteség realizált árfolyamveszteséggé válik (33. § (2)). A teljes visszafizetéskor, illetve a finanszírozott eszköz értékesítésekor vagy kivezetésekor a fennmaradó elhatárolást is meg kell szüntetni (33. § (3)). A tartozás devizanemének szerződésmódosítással történő megváltoztatása nem minősül visszafizetésnek.
Kötelező céltartalék: az elhatárolt halmozott összegnek az aktiválástól, illetve a folyósítástól eltelt idő és a figyelembe vehető futamidő arányában számított részére céltartalékot kell képezni. A céltartalékot minden év végén a tényleges összeghez kell igazítani (41. § (4)).
Lekötött tartalék: az elhatárolt nem realizált árfolyamveszteség és a céltartalék különbözetét az eredménytartalékból le kell kötni. Mivel az elhatárolás nem valós gazdasági teljesítmény, hanem számviteli eljárás révén javítja az eredményt, a lekötés megakadályozza, hogy ez a javulás osztalékként kifizethető legyen.
Mit rögzítsen a számviteli politika?
A szabályos zárás a számviteli politikában hozott döntéseken múlik. Érdemes áttekinteni, hogy a politika egyértelműen rögzíti-e:
- az alkalmazott árfolyam forrását (választott bank, MNB vagy EKB) és típusát (60. § (4), (6));
- napon belüli többszöri banki jegyzés esetén az irányadó jegyzést (60. § (10));
- azt, hogy a cég él-e az áfa szerinti árfolyam alkalmazásának lehetőségével a devizás követeléseknél és kötelezettségeknél (60. § (5a));
- azt, hogy a cég alkalmazza-e a devizahitelek nem realizált árfolyamveszteségének elhatárolását (33. § (2)).
Ha ezek a döntések hiányoznak vagy ellentmondanak a könyvelési rendszer beállításainak, a zárás eredménye nem lesz alátámasztható.
Kell-e átértékelni közbenső mérlegnél is?
Igen. Ha jogszabály közbenső mérleg készítését írja elő, a közbenső mérleget a mérlegtételek üzleti év végi értékelésére vonatkozó előírások figyelembevételével kell összeállítani (Szt. 21. § (2)). A devizás tételeket tehát a közbenső mérleg fordulónapjára is át kell értékelni. Ezeket a korrekciókat azonban a főkönyvi és analitikus nyilvántartásokban nem lehet szerepeltetni, csak a közbenső mérleg elkészítésénél lehet figyelembe venni (21. § (4)).
Gyakori hibák az év végi átértékelésben
- Más árfolyam az év végén, mint év közben: a fordulónapi árfolyamnak a számviteli politikában választott forrásból kell származnia.
- Kimaradó időbeli elhatárolások: a devizában járó kamatot és a devizás passzív elhatárolásokat is át kell értékelni (60. § (2)).
- Bruttó könyvelés összevonás helyett: a nyereség és a veszteség nem jelenhet meg külön-külön az eredménykimutatásban, csak az egyenleg (60. § (3)).
- Nem pénzügyi tételek átértékelése: a készletek és a tárgyi eszközök nem tartoznak a 60. § (2) bekezdés hatálya alá.
- A forintos tételek kihagyása devizás könyvvezetésnél: az euróban könyvelő cégnél a forintos bank-, szállítói és adókötelezettségeket is át kell értékelni (60. § (11)).
A devizás könyvvezetés választásáról és az áttérés menetéről a devizás könyvelés szabályairól szóló összefoglalónk ad áttekintést. Az év végi zárás adózási oldalához az év végi zárásról és a társasági adóbevallásról szóló cikkünk nyújt további szempontokat.
Gyakran ismételt kérdések az év végi átértékelésről
Kötelező minden évben átértékelni a devizás tételeket?
Igen. A valutapénztárt, a devizaszámlát és a külföldi pénzértékre szóló követeléseket, befektetéseket, értékpapírokat és kötelezettségeket minden mérlegfordulónapon a fordulónapi árfolyamon kell kimutatni (Szt. 60. § (2)).
Hová kell könyvelni az év végi árfolyamkülönbözetet?
Összevontan: ha az egyenleg veszteség, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai közé, ha nyereség, a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közé (Szt. 60. § (3)).
Mi a különbség a realizált és a nem realizált árfolyamkülönbözet között?
A realizált különbözet a pénzügyi teljesítéskor (kiegyenlítéskor) keletkezik. A nem realizált különbözet a fordulónapi átértékelés eredménye olyan tételeken, amelyek még nyitottak.
Az alábbi kérdésekre a mesterséges intelligencián alapuló keresőkben is gyakran keresnek választ:
Hogyan kell egy magyar cégnek az üzleti év végén átértékelnie a devizás követeléseit, kötelezettségeit és devizaszámláit, és hová kerül az árfolyamkülönbözet?
A devizaegyenlegeket a számviteli politika szerinti fordulónapi árfolyamon (bank átlagárfolyam, MNB vagy EKB) kell forintra átszámítani. A könyv szerinti értékhez képesti különbözeteket összevonva, az egyenleg szerint pénzügyi bevételként vagy ráfordításként kell elszámolni (Szt. 60. § (2)–(4)).
Hogyan kell elvégezni a devizás tételek év végi átértékelését?
Hét lépésben: az analitikák egyeztetése devizában, a fordulónapi árfolyam rögzítése, a tételenkénti különbözet kiszámítása, az összevonás, az egyenleg könyvelése, az elhatárolásról szóló döntés és a dokumentálás.