Kapcsolt vállalkozások tao adatszolgáltatási kötelezettsége

2022-től a társasági adóbevallás részeként a kapcsolt vállalkozásoknak új kötelezettsége merül fel: a 32/2017. (X. 18.) NGM Rendelet 8.§-a alapján adatot kell szolgáltatniuk minden olyan cégcsoporton belüli ügyletükről, amely a vizsgált adóévben meghaladta az aktuális értékhatárt. Az adóhatóság már nemcsak a transzferár-nyilvántartások meglétét, formáját és tartalmát ellenőrzi kiemelten, hanem az adatszolgáltatás megfelelőségét is. 

Az adatszolgáltatásokból álló adatbázis az adóhatóság elsődleges kockázatmérő és azonosító eszköze. Helytelen, kirívó adat szerepeltetését az adatbázis automatikusan kiszűri és kockázatként azonosítja. Ezekben az esetekben jogkövetési eljárás indítása garantált. 

Összegyűjtöttünk néhány olyan pontot, amelyre kiemelt figyelmet érdemes fordítani az adatszolgáltatás elkészítése során, a hibás kitöltésből eredő szankciók elkerülése érdekében.  
 

1. Összevonhatóság 
A vizsgált tranzakciók összevonását az adatszolgáltatás 1. sorának b) oszlopában kell jelölni. Amennyiben az adózó a vizsgált évben egy bizonyos tranzakció kapcsán több kapcsolt féllel is kötött megállapodást és a szerződéses feltételek (szerződés tárgya, árképzés, felek által ellátott funkciók, gazdasági körülmények, stb.) megegyeznek vagy közel azonosak, a két tranzakció összevonhatónak minősül, azaz az ügyletben szereplő összes kapcsolt felet és ügyletértéket szerepeltetni kell a transzferár nyilvántartásban, és így az adatszolgáltatás megfelelő sorában is. 

Az érintett kapcsolt feleket és ügyletértékeket ebben az esetben akkor is fel kell tüntetni, ha a tranzakciók értéke külön-külön nem éri el a 100 millió forintos összeghatárt. 

Ha az összevonás a fentiek alapján indokolt, azonban az adózó nem tünteti fel minden érintett kapcsolt felét és a hozzá kapcsolódó ügyletértéket az adatszolgáltatás megfelelő sorában, az adatok hiányosnak minősülnek és az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki. 

2. Az ügylet besorolása, karakterizáció 
A kitöltés egyik legsarkalatosabb pontja az ügylet besorolása, vagyis karakterizációja. 

Az adatszolgáltatás 1. sorának d) oszlopában ki kell választani az ügylet megnevezését, azaz az adatszolgáltatás során meg kell adni, hogy az adózó milyen szerepet tölt be az adott tranzakcióban. Az adózó 53 előre megadott lehetőség közül választhatja ki a vizsgált tranzakcióban betöltött szerepéhez legmegfelelőbb megnevezést. 

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy az egyes megnevezések nem a társaság főtevékenységére vonatkoznak, hanem mindig a vizsgált ügyletben megvalósult tevékenységére. 

Továbbá arra is figyelni kell, hogy külön megnevezés vonatkozik az ügylet két oldalán álló szereplőre, tehát, ha mindkét a tranzakcióban részt vevő magyar adózó részére készítünk adatszolgáltatást, különböző módon kell karakterizálni pl az értékesítő és a beszerző felet ugyanarra a tranzakcióra vonatkozóan. Mindegyik megnevezésnek van egy „párja”, például a „11. korlátozott kockázatú forgalmazás végzése” tevékenység a kapcsolt fél esetében a „12. korlátozott kockázatú forgalmazás igénybevétele” tevékenységnek feleltethető meg. 

A kitöltés során gyakran merül fel probléma azzal kapcsolatban, hogy az adóhatóság által kiadott kitöltési útmutató kimondja, hogy ha az egyes csoporttagok teljesen önállóan, vállalkozóként karakterizálható módon a saját kockázatukra gyártanak és értékesítenek az általuk lefedett piacokon, akkor az 1–12. ügyletek nem merülnek fel, kapcsolt viszonylatban gyártást, illetve forgalmazást nem végeznek. Számos esetben azonban a gyártó/értékesítő vállalatok cégcsoporton belül is teljes felelősséggel bírnak és magas kockázatot viselnek a gyártási/értékesítési tevékenységük végzése során, erre vonatkozó kategória azonban nem szerepel a megadott megnevezések listáján. 

Ilyen esetekben teljes felelősségű gyártás/értékesítés során az ”53. egyéb ügylet”, beszerzés esetén pedig a „17. anyag vagy áru beszerzése gyártás igénybevétele vagy forgalmazás végzése ügyletektől eltérő esetben” kategóriát lehet csak megadni, egyéb lehetőség hiányában. 

A fenti két kategória megjelölése esetén azonban nagy valószínűséggel számítani lehet arra, hogy az adóhatóság a kategória választásának részletes indoklását kéri a transzferár nyilvántartásban, illetve annak alátámasztását - akár a funkcionális elemzés részletezésével -, hogy az adózó az ügylet besorolásánál valóban a megfelelő kategóriát választotta-e. 

A szakszerű indoklás egy ilyen észrevétel esetében is különösen fontos az adóbírságok elkerülése érdekében. 

3. Tevékenységi kód jelölése 
Az előző ponthoz hasonlóan ebben az esetben magára az ügyletre legjellemzőbb tevékenységi kód megadása kötelező. Így amennyiben nem a főtevékenység a vizsgált ügylet, ide nem az adózó vagy kapcsolt vállalkozása főtevékenységének szerepeltetése szükséges.  

4. Módszerválasztás 
A kiválasztott szokásos piaci ár-megállapítási módszert a 3. sor d) oszlopban szükséges jelölni. Itt leginkább arra kell figyelni, hogy amennyiben az ügylet gazdasági elemzése során több módszert is alkalmaznak, az adatszolgáltatás során mindig csak az elsődleges módszert kell feltüntetni. Ez jellemzően egy hagyományos módszer, több módszer alkalmazása során a legtöbb esetben az összehasonlító árak módszere. Ilyenkor a másodlagos módszer az adatszolgáltatásban nem jelenik meg, csak a transzferár nyilvántartásban kerül részletezésre. 

5. Transzferár nyilvántartás szükségessége 
A teljes adatszolgáltatás elkészítéséhez elengedhetetlen a transzferár helyi dokumentumok megléte, tekintettel arra, hogy olyan információk szerepeltetendők, amelyek csak a kész transzferár dokumentumokból, gazdasági elemzésekből érhetők el. Továbbá, az elkészített transzferár nyilvántartásnak teljes mértékben összhangban kell lennie az adatszolgáltatással.  

Az adóhatósági ellenőrzések origójában tehát egyre inkább az adatszolgáltatás pontossága, alátámasztottsága és részletezettsége áll. A transzferár-nyilvántartások és az adatszolgáltatás összehangolását sok esetben érdemes szakértő bevonásával elvégezni, mivel a bevallás elkészítése során kulcsfontosságú, hogy a tranzakciókat a megfelelő összevonást alkalmazva, pontosan kategorizálva, a jogszabályban megadott módszert választva, valamint helyes jövedelmezőségi mutatót használva szerepeltessük. Ezzel elkerülhetők a mulasztási bírságok és megalapozható a megfelelő adózói megítélés az adóhatóság előtt. 

BDO transzferár szolgáltatásai 
A BDO nemzetközi hálózattal, dedikált transzferár szakértői csapattal és Adóhatóság által elismert és használt adatbázisokkal rendelkezik. Így teljeskörű szakmai támogatást tudunk nyújtani Ügyfeleink részére transzferár területen is. Leggyakoribb szolgáltatásaink közé tartozik: 

• Transzferár nyilvántartási kötelezettség felmérése, vizsgálata; 

• Transzferárak tervezése, vizsgálata és kialakítása; 

• Transzferár térkép készítése; 

• Kapcsolt vállalkozások beazonítása, vállalat méretének meghatározása; 

• Kapcsolt vállalkozások bejelentése; 

• Kapcsolt vállalkozások közötti szerződések véleményezése; 

• Master file és Local file (transzferár nyilvántartás) felülvizsgálata, kiegészítése, elkészítése; 

• A kapcsolt felek között már folyamatban lévő ügyletek vizsgálata; 

• Összehasonlító (benchmark) elemzés készítése nemzetközi adatbázisok felhasználásával; 

• Szokásos piaci ártartomány kialakítása; 

• Előzetes ármegállapítás (APA) előkészítése, részvétel az eljárásban; 

• Támogatás adóhatósági eljárásokban; 

• Immateriális javak árazásának tervezése; 

• Pénzügyi tranzakciók árazása; 

• Javaslattétel a cégcsoport struktúrájának kialakítására; 

• Értéklánc (VCA – Value Chain Analysis) és funkcionális elemzés készítése; 

• Országonkénti jelentés (CbCR) elkészítése, kapcsolódó formanyomtatványok kitöltése és benyújtása.