A kapcsolt vállalatok fogalma és összehasonlítása környező országokkal

A magyar szabályozásban több helyen eltérő definícióban is megtalálható a kapcsolt felek fogalma (pl.: Számviteli törvény, Adózás rendjéről szóló törvény, Társasági adótörvény), azonban tekintettel arra, hogy a transzferárazás elsősorban a társasági adózáshoz kapcsolódik, a Társasági adótörvényben meghatározott törvényi fogalmat kell alapul venni két társaság közötti kapcsolt vállalati viszony megállapításához. 

A jogszabály szerint kapcsolt viszony akkor áll fenn, ha az egyik vállalkozás a másikban közvetlenül vagy közvetetten legalább 50 százalékos tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkezik, illetve, ha azonos személy rendelkezik meghatározó befolyással két vagy több vállalkozásban. Ezen túlmenően kapcsoltságot jelenthet az is, ha az érintett vállalkozások ügyvezetése azonos személyből áll. A magyar szabályozás így viszonylag szűken értelmezi a kapcsoltság fogalmát, a többségi befolyás meglétéhez köti a transzferár-kötelezettséget, ami jogbiztonságot ad, de bizonyos esetekben kizárhat gazdaságilag is befolyásos kapcsolatokat a szabályozás köréből. 

A többi európai országban ezzel szemben általában alacsonyabb részesedési küszöböt alkalmaznak. A többi V4-es országban (Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban) egyaránt 25 százalékot meghaladó tulajdoni hányad is elég ahhoz, hogy a vállalkozásokat kapcsoltnak minősítsék. Emellett mindhárom ország szabályozása kiterjed az irányítási jogokra, közös ügyvezetésre, sőt, akár közeli családi kapcsolatokra is. Ezek az országok tehát szélesebb értelmezést alkalmaznak, amely nagyobb körben biztosítja a transzferár-szabályok érvényesülését, ugyanakkor megnöveli az adminisztratív terheket és bizonyos esetekben értelmezési nehézségeket is eredményezhet. 

Szlovákiában például nemcsak a 25 százalékos tulajdoni részesedés, hanem az is kapcsoltságot jelent, ha azonos személy rendelkezik irányítási joggal két vállalkozásban. Hasonlóan, ha az egyik vállalkozás vezető tisztségviselője egyben a másik vállalkozásban is döntéshozó szerepet tölt be, szintén kapcsoltságról beszélhetünk. Csehországban a törvény szintén a 25 százalékos küszöböt alkalmazza, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektet a gazdasági realitásokra: akár a tulajdoni kapcsolat nélküli, de gazdaságilag függő helyzet is alapul szolgálhat a kapcsoltság megállapításához. Lengyelország ezen a téren szigorúnak számít, ott is 25 százalék az irányadó küszöb, de a szabályozás kiterjed a családi kapcsolatokra, valamint azokra az esetekre is, amikor egy személy képes érdemi befolyást gyakorolni egy másik vállalkozás döntéshozatalára – akár formális pozíció nélkül is. 

A négy ország összehasonlítása tehát azt mutatja, hogy amíg Magyarország a szűkebb értelmezést preferálja, a többi V4-tagállam tágabban értelmezi a kapcsoltság fogalmát, alacsonyabb küszöbértékekkel és szélesebb kapcsolati körrel. Ennek gyakorlati jelentősége is van, mivel minél tágabb a kapcsoltság fogalma, annál több vállalkozás köteles transzferár-dokumentációt készíteni, és annál nagyobb a kockázata annak is, hogy az adóhatóság eltérést talál az alkalmazott árképzési gyakorlat és a piaci ár között. 

Összességében elmondható, hogy jelentős eltérések lehetnek a magyar és többi európai ország szerinti kapcsolt vállalkozás fogalmának meghatározásában. A multinacionális vállalatok és a határon átnyúló üzleti struktúrák esetén ezek a különbségek kiemelt figyelmet érdemelnek. Lehetnek olyan cégszintű kapcsolódások, amelyek egyik országban nem keletkeztetnek kapcsolt vállalati viszonyt, viszont más európai országban már ebbe a körbe eshet, ezáltal transzferár dokumentációs kötelezettség is terhelheti a felek közötti tranzakciókat. Tovább bonyolítja a témakört az egyes országok eltérő transzferár nyilvántartás készítési szabályozása is. Így a vállalatoknak, cégcsoportoknak célszerű nemcsak a hazai szabályokat követniük, hanem tisztában lenni a nemzetközi érdekeltséggel érintett ország szabályaival. Ehhez javasolt nemzetközi transzferár kompetenciával rendelkező tanácsadó bevonása.