„Right to repair” – avagy mindent a fogyasztók javításhoz való jogáról

Az már előre látható, hogy az Európai Bizottság szabályváltoztatása – amennyiben az előterjesztést elfogadják – jelentős változásokat hoz majd az érintett termékek piacain és a szereplők erőviszonyaiban. A transzparensebb, szélesebb körben elérhető szerviz feltételek és egyszerűbb javíthatóság miatt az új belépők „fenyegetése” és ezáltal az általános iparági verseny várhatóan növekedni fog a karbantartási szektorban. A gyártókra tekintettel viszont az új szabályozás által előirányzott szigorúbb termék és gyártási elvárások, illetve a meghosszabbított kötelezettségvállalás csökkentheti a piacra újonnan belépők vállalkozási kedvét. A szállítók alkuereje várhatóan növekszik majd, hiszen a kritikus alkatrészek megfelelő elérhetősége elengedhetetlen lesz a szabályozásváltozás által teremtett új versenykörnyezetben.

Az új jogszabály ezen felül hatással lehet a vállalatok növekedési, beruházási és fentarthatósági terveire is három fő szempont szerint: 

1. A vállalatok bevételeit egyrészről várhatóan negatívan érinti az eladott áruk volumenének csökkenése. Másrészről viszont a szabályozás mesterségesen keresletet generál majd a rendszeres szervizelésre, így a javításhoz és szolgáltatáshoz kapcsolódó bevételek részben vagy egészben fedezhetik a volumenből kieső bevételt. Tehát megfelelően felkészülve és átgondolt működési struktúra váltva a vállalatok akár nettó bevételnövekedést is elérhetnek.
2. A bevételek megtartása, netán növelése céljából szükségessé válik majd a vállalatok beruházásainak átgondolása. A gyártócégeknek addicionális beruházással kell számolniuk, melyek elsősorban egyszeri jellegűek és a jelenlegi gyártási folyamatok, termékspecifikációk átvizsgálását, a szükséges design, illetve gyártósor átalakításait, illetve bizonyos esetekben a szervizszolgáltatás fejlesztését jelenthetik.
3. A jogszabály életbe lépése után szükségessé válik majd a beruházások finanszírozásának átgondolása. Ezeknek a fenntarthatóságot, azaz EU Green Deal céljainak elérését kell segíteniük, így az érintett vállalatok várhatóan jogosultak lesznek „green finance” források igénybevételére. Ezen források a konvencionális bankhiteleknél általában alacsonyabb finanszírozási költségekkel (a finanszírozók részéről alacsonyabb hozamokkal) járnak, mert magas befektetői keresletet élveznek mind az EU-ban, mind globálisan.

De mégis hogyan készülhetnek fel az érintett gyártók a változásokra?

Erre további három terület kínálkozik, melyeken érdemes előre gondolkodni.

Egyrészt gondoskodniuk kell az alkatrészek megfelelő ellátásának biztosításáról. A hatékonyabb működésben segíthet a problémás alkatrészek azonosítása (a leggyakrabban elromló „leggyengébb láncszemek”), illetve ezek elhagyása, lecserélése, amennyiben ez költséghatékonyan teljesíthető és nem jár materiális funkcióvesztéssel. A pótalkatrészek rendelkezésre állását tekintve a gyártónak két lehetősége van. Vagy raktáron tartják az alkatrészeket, vagy legyártják őket, amikor megrendelés érkezik. Az alkatrészek raktáron tartása biztosítja az állandó elérhetőséget, azonban ez sok költséggel is jár, mint például a tárolás, az alkatrészek kopásának, sérülésének kockázata. Abban az esetben, ha a gyártók akkor gyártják le az alkatrészt, amikor a megrendelés beérkezik, másfajta kihívások merülhetnek fel, mint például minimális rendelési mennyiségek, mérethatékonyság.

A második fő terület a munkaerőintenzív szervizköltségek racionalizálása. Tekintve, hogy az alkatrészek gyártása és beszerzése a legtöbb esetben nem a termék felhasználásának helyén történik, ezért költséghatékony lehet (néhány termékcsoport esetében) a szerviz funkciót olyan területen - akár EU-n kívül - végezni, ahol relatíve olcsóbb a munkaerő. A más országokba kiszervezett javításoknál természetesen az elmúlt időszakban jelentősen megnövekedett szállítási költségek egy másik mérlegelendő elemeként jelenhetnek meg költségtervezési oldalon.

A harmadik fő fejlesztési és előtervezési terület az érintett cégek számára a szervizfunkció részleges leválasztása, potenciális kiszervezése. Utóbbi esetben megoldás lehet a belső szervizfunkciók fejlesztése helyett szerződni (akár kisebbségi tulajdonosként vagy joint venture¹-ként) egy, a piacon már létező, esetleg nagyobb, javításra szakosodott vállalattal, így elérve, hogy a jótállási idő alatt keletkező javítási kötelezettségek ne a gyártónál jelentkezzenek. Egy tisztán javításra fókuszáló cég várhatóan magasabb színvonalú szolgáltatást tud nyújtani, és így a szervizfunkció belső kialakításához szükséges beruházás mértéke is csökkenthető.

Végül az új szabályozással kialakuló hosszabb pótalkatrészellátás révén a vállalatok az értékesítés utáni szolgáltatásokra is jobban összpontosíthatnak, valamint új bevételi forrásokra és nagyobb márkahűségre is szert tehetnek. A fogyasztók a hosszabb kötelező szervizelési időnek és az alkatrészpótlási lehetőségeknek köszönhetően egy vállalatnál maradhatnak ahelyett, hogy más beszállítókhoz fordulnának fennálló problémájukkal.

Az új szabályozás számos előnnyel járhat

Összességében, a jogszabály-tervezet elfogadása után a szerviz szolgáltatás és javítási szektor várhatóan növekedni fog az EU országaiban a foglalkoztatottak számát és a bevételeket illetően is, várhatóan erősítve a munkaerő iránti keresletet. Emellett az is egyértelmű, hogy a KKV szektornak jó lehetőséget biztosíthat a megnövelt szervizszolgáltatási igény kiszolgálása, hiszen az új szabályozás esetleges bevezetése után az új termékek értékesítéséből kieső forgalmat várhatóan felülmúlja majd a szervizkereslet növekedése. Ezen felül az új szabályok javuló hatékonyságot is eredményezhetnek a fenttarthatóság és a környezettudatosság terén. A szabályozás további előnyei közé tartozik az a hosszútávú hatás is, miszerint a tagállamokat a körforgásos gazdaság irányába mozdítja el, jelentősen csökkentve a termelt hulladékot, ezáltal a gyártó vállalatok CO2-lábnyomát. Várhatóan a beruházások növelik majd az általános árszínvonalat is, mindez elsősorban az alsó és alsó-közép kategóriás termékeknél lesz szembetűnő, ugyanakkor egy adott termék élettartamának meghosszabbítása az ár-érték arányt tekintve kedvezőbbé válhat.

Amennyiben további részletes információra, illetve tanácsadásra lenne szüksége vállalata egyéni lehetőségeire szabva, keresse bizalommal a BDO Magyarország Corporate Finance csapatát!

 

¹A "joint venture" (rövidítve: JV) egy olyan üzleti együttműködési forma, amelyben általában két vállalat, hasonló (50-50%) tulajdoni részesedéssel egyesíti erőforrásait, szaktudását és tőkéjét egy közös projekt vagy üzleti tevékenység megvalósítása érdekében.