K+F: adóalap- vagy adókedvezmény?

A kutatás-fejlesztés (K+F) körébe alapvetően azok a munkafolyamatok tartoznak, amelyek során valamilyen újszerű tudományos vagy műszaki megoldás születik, illetve ahol számottevő szakmai bizonytalanság leküzdésére kerül sor.

A K+F tevékenységgel kapcsolatos adóelőnyök már régóta beágyazódtak a jogszabályi környezetbe. Az egyik legjelentősebb előny a társasági adó körében érhető el, ahol a K+F közvetlen költségekkel az effektív adóterhet lehet csökkenteni úgy, hogy ezeket a költségeket az adóalap körében elszámoljuk, így csökkentve a fizetendő társasági adó összegét.

A 2025. adóévre vonatkozó Tao bevallás beadásának közeledtével érdemes végiggondolni, hogy a Tao körében alkalmazható K+F adóelőnyök közül melyiket érvényesítjük, ugyanis a korábbiaktól eltérően most már két különböző szabályrendszer között választhatnak az adózók.

A Tao tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja értelmében csökkenti az adózás előtti eredményt az adózó saját tevékenységi körében végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége.

A fenti lehetőség alapján (a korábbi szabályokkal összhangban) a közvetlen K+F költségek kétszeresen is érvényesíthetők, hiszen egyszer költségként, egyszer pedig adóalap-csökkentő tételként lehet ezeket elszámolni.
Ez azt jelenti, hogy az adózó egy K+F közvetlen költséget egyrészt számviteli szempontból vesz figyelembe, mint költség, ráfordítás, másrészt pedig az adózási előtti eredménye körében még egyszer, mint adóalap csökkentő tétel.

2024-től Magyarországon új, a társasági adó rendszerében érvényesíthető K+F adókedvezményt vezettek be (Tao törvény 22/G. §). Az adózó ez alapján választhat: vagy a fentebb már ismertetett adóalap-kedvezményt alkalmazza K+F költségeire, vagy az új adókedvezményt, tekintettel arra, hogy a kettő kedvezmény együtt egy időben nem vehető igénybe.

Az adókedvezmény alapján az adózó nem a Tao adóalapját tudja csökkenteni (akár nullára), hanem a számított Tao összegét tudja csökkenteni (akár nullára). Ez tehát nem egy adóalap-kedvezmény, hanem egy adókedvezmény.

Az adókedvezmény alapján a közvetlen K+F költségek 10%-a igényelhető adókedvezményként a felmerülés évében, valamint az azt követő három adóévben. Ez azt jelenti, hogy az adózónak meg kell határoznia a K+F közvetlen költségeket, azok közül ki kell szűrnie a Tao tv. 22/G. § (8) bekezdésében nevesített tételeket, majd ezen „szűrt” összeg 10%-ának meghatározásával csökkentheti a fizetendő adója összegét. 

Ahogy említettük, az adózónak döntést kell hoznia: vagy az adóalap-kedvezményt, vagy az adókedvezményt alkalmazza és erről a társaságiadó-bevallásban nyilatkoznia kell. A döntés aztán 5 adóévig nem módosítható (azaz nem lehet az adóalap-kedvezményre „visszatérni”). Ez azt jelenti, hogy az az adózó, amelyik a 2024. adóévre vonatkozóan tavaly benyújtott Tao bevallásában már az új, adókedvezmény-szerinti kedvezmény alkalmazását választotta, az idén, a 2025. adóévre vonatkozó Tao kalkulációjának és Tao bevallásának elkészítése során nem dönthet úgy, hogy a régi (adóalap-kedvezmény) szabályokat alkalmazza.

Amennyiben a kedvezmény a negyedik év végére maradéktalanul fel nem használható, az adóhatóság készpénz formájában, közvetlenül a társaság bankszámlájára utalja azt. A visszatérítés feltétele, hogy a vállalatnak legfeljebb 100 000 Ft adótartozása legyen.

A fentiek óvatos figyelembevétele mellett érdemes elgondolkodni azon, hogy amennyiben egy adózó még korábban nem döntött az adókedvezmény („új szabály”) alkalmazása mellett, akkor érdemes lehet-e most idén áttérni.

Az új konstrukció különösen előnyös azoknak a vállalatoknak, amelyek K+F intenzív tevékenységet folytatnak, de a korábbi adóalap-kedvezmények révén nem tudták teljes mértékben érvényesíteni az adóelőnyt, mivel a visszatéríthető jelleg lehetővé teszi a tényleges pénzben történő megtérítést.

Amennyiben egy adózó a K+F költségeket adóalap-csökkentő tételként veszi figyelembe, úgy előfordulhat, hogy a társasági adóalapja negatívba fordul, amelynek eredményeként társasági adófizetési kötelezettség nem keletkezik (a jövedelem-(nyereség)-minimum szabályait e helyütt nem érintettük). Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy amennyiben az adózónak tartósan negatív társaságiadó-alapja keletkezik, az így képződő elhatárolt veszteség kizárólag jövőbeni pozitív adóalappal szemben használható fel, ennek hiányában annak gyakorlati hasznosíthatósága korlátozott lehet.

Több esetben találkoztunk olyan K+F intenzív tevékenységet végző társasággal, amely az előző években „termelt” elhatárolt veszteséget nem tudta érdemben soha felhasználni, mivel az adóalapja a K+F közvetlen költségek miatt minden évben negatívba fordult át, így érdemi haszna a veszteségelhatárolásnak nem volt.

Az adókedvezmény érvényesítése esetén viszont potenciálisan felmerül annak a lehetősége, hogy az adózó készpénz-visszatérítésre lesz jogosult amennyiben az elszámolható K+F költségek 10%-a több, mint a fizetendő társasági adója. Ez rendkívül előnyös, mivel ebben az esetben az adózónak nem keletkezik Tao fizetési kötelezettsége, amely mellett még pénztámogatásban is részesülhet.

A teljességhez hozzátartozik, hogy az adókedvezmény alkalmazása esetén az alábbiakat alaposan mérlegelni kell:

A fentiek alapján az adókedvezmény hasznos és pénzügyileg rentábilis megoldás lehet az adóalap kedvezménnyel szemben, de alapos mérlegelést és esetenként modellezést igényel annak eldöntése, hogy az adózónak működése körében melyik megoldás előnyösebb.