IFRS 17 – Biztosítási szerződések

Az IFRS 17, „Biztosítási szerződések” (Insurance Contracts) című standardot a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) 2017 májusában bocsátotta ki, ezzel felváltva a korábbi IFRS 4-et. Az IFRS 17 elsődleges célja, hogy növelje az átláthatóságot, a konzisztenciát és az összehasonlíthatóságot a biztosítási szerződéseket kibocsátó társaságok pénzügyi kimutatásaiban világszerte. A szabvány eredetileg 2021-től lett volna kötelező, azonban a bevezetést az IASB többször elhalasztotta, tekintettel a jelentős módszertani és informatikai felkészülést igénylő változásokra. Végül az IFRS 17 hatálya a 2023. január 1-jétől induló, illetve az azt követő üzleti évekre készített pénzügyi beszámolókra terjed ki. 

Miért volt szükség az IFRS 17-re? 

Az IFRS 17 előtt a biztosítási szerződések számvitele országonként lényegesen eltérő lehetett, amit az IFRS 4 „ideiglenes” jellege is elősegített: ez megengedte a társaságoknak, hogy korábbi helyi standardjaikat alkalmazzák továbbra is. Ez jelentős eltérésekhez, átláthatatlansághoz, valamint a biztosítók pénzügyi helyzetének és teljesítményének összehasonlíthatatlanságához vezetett nemzetközi szinten. 

Az IASB az IFRS 17 bevezetésével kívánta megoldani ezeket a problémákat, egy egységes és teljes körű számviteli modellt alkotva a biztosítási szerződések kezelésére. A modell előírja a biztosítási kötelezettségek mérlegben történő kimutatását, egységes értékelési módszertant alkalmaz, valamint transzparens és összehasonlítható közzétételi követelményeket rögzít, ezáltal érdemben növelve a pénzügyi kimutatások döntéstámogató értékét és összehasonlíthatóságát. 

Az IFRS 17 főbb elvei 

Alkalmazási kör 

Az IFRS 17 minden biztosítási szerződésre, kibocsátott viszontbiztosítási szerződésre, valamint olyan befektetési szerződésekre vonatkozik, amelyekben jelentős a biztosítási kockázat. 

Értékelési modellek 

Az IFRS 17 három fő értékelési modellt vezet be: 

1. Általános mérési modell (General Measurement Model – GMM vagy Building-Block Approach - BBA) : 

Ez az alapértelmezett modell az IFRS 17-ben, amely az építkezéses módszert alkalmazza. Az értékelés során figyelembe veszi a várható szerződéses pénzáramokat, az időértékből és pénzügyi kockázatból származó diszkontokat, valamint a kockázati kiigazítást. A modell biztosítja a szerződések mérlegbe emelését, egységes áttekintést és a jövőbeli pénzáramok valószínűségi diszkontálását. 

2. Díjallokációs módszer (Premium Allocation Approach – PAA): 

Ez a módszer elsősorban rövid távú és nem-életbiztosítási szerződésekre alkalmazható, amelyek élettartama általában egy év vagy rövidebb. Egyszerűbb, költséghatékony értékelést tesz lehetővé, amely közelíti az általános modellt rövid lejáratú szerződések esetén. 

3. VFA modell (Variable Fee Approach – VFA): 

Ezt a modellt az életbiztosítási szerződések egy bizonyos típusa esetén alkalmazzák, például a unit-linked biztosításoknál. Itt a biztosító szolgáltatási díja változó jellegű, és a modell kezelni tudja a biztosítók részvételét a biztosított befektetési eredményében. A VFA a biztosítói nyereség realizálását a szerződés élettartama alatt jól tükrözi. 

Diszkontálás és kockázati felár 

Az IFRS 17 előírja, hogy a biztosítási kötelezettségeket folyamatosan aktuális teljesítési értéken (current fulfilment value) kell kimutatni. A várható jövőbeni pénzáramokat aktuális piaci kamatlábakkal kell diszkontálni, és a nem pénzügyi kockázatok fedezetére kockázati kiigazítást (risk adjustment) kell alkalmazni. 

Szerződéses szolgáltatási margin (CSM) 

A szerződéses szolgáltatási többlet (Contractual Service Margin, CSM) a biztosítási szerződésből származó, még el nem ismert jövőbeni nyereség, amely a szerződés mérlegbe vételének időpontjában keletkezik, és eredményként kerül elszámolásra a szolgáltatás nyújtásának folyamata során. A veszteséges szerződések esetén a várható veszteségeket azonnal, eredményként kell kimutatni. 

Bevételek elszámolása 

Az IFRS 17 szerinti árbevétel azt a biztosítási díjat tükrözi, amely a tárgyidőszakban ténylegesen nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódik, és nem a beszedett teljes díjbevételt jelenti. 

Közzétételi kötelezettségek 

Az IFRS 17 részletes, új közzétételi követelményeket vezet be – beleértve a kimutatások, érzékenységi analízisek és minőségi információk bemutatását –, hogy a beszámolók felhasználói jobban megértsék a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó jövőbeli pénzáramokat, azok időzítését és bizonytalanságát. 

Bevezetés kihívásai 

Az IFRS 17 bevezetése a biztosítási szektorban átfogó átalakulást hoz magával, amely több területet is érint. Ezek közé tartozik az IT rendszerek, pénzügyi és kontrolling folyamatok jelentős átalakítása és integrációja, a biztosítási szerződések részletes tartalmi elemzése és csoportosítása („grouping”), valamint az adatgyűjtés, amely előrejelzéseket és komplex modellezést igényel. Ezen felül kiemelt figyelmet kap a számviteli, aktuáriusi és kockázatkezelési szakemberek folyamatos továbbképzése. 

A nemzetközi tapasztalatok világosan rámutatnak, hogy különösen a szerződéses szolgáltatási marzs kezelése, a kockázati kiigazítás alkalmazása, valamint a szükséges rendszerintegrációk megvalósítása jelentős erőforrásokat és alapos felkészülést követel meg a vállalatoktól. 

Várható hatások 

Az IFRS 17 bevezetése hosszú távon jelentős hatással lehet a biztosítási szektorra. Elsősorban növelheti a biztosítási társaságok pénzügyi beszámolóinak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, ami megkönnyíti a befektetők és a szabályozók számára a különböző vállalatok pénzügyi teljesítményének értékelését. Emellett a nyereségesség, a kockázatvállalás és a szerződéses kötelezettségek számviteli bemutatása pontosabbá válik, hiszen az IFRS 17 új, részletes szabályozása révén a pénzügyi adatok még közelebb kerülnek a valódi gazdasági folyamatokhoz. Ugyanakkor a szigorúbb számviteli követelmények következtében a nyereség és a saját tőke időbeli alakulása, valamint ezek volatilitása nagyobb mértékű ingadozást mutathat a korábbi standardokhoz képest. Ez a változás hosszabb távon hozzájárulhat a befektetői és szabályozói bizalom erősödéséhez, mivel a pénzügyi jelentések megbízhatóbbá és átláthatóbbá válnak, ezáltal stabilabb alapot nyújtanak a döntéshozatalhoz. 

Összegzés 

Az IFRS 17 mérföldkőnek számít a globális biztosítói számvitelben, mivel egységes, átlátható és elveken alapuló számviteli és közzétételi keretrendszert hoz létre a biztosítási szerződésekre. Bár a standard bevezetése jelentős infrastrukturális, humán és adatfeldolgozási kihívásokat jelenthet, hosszabb távon várhatóan erősíti a pénzügyi kimutatások iránti bizalmat, fokozza a nemzetközi összehasonlíthatóságot, és magasabb színvonalú, értékesebb információkat nyújt a beszámolók felhasználói számára.