Évzáró gondolatok az ESG világából - Itt az ESG 3.0: kevesebb szabály, több piac
Évzáró gondolatok az ESG világából - Itt az ESG 3.0: kevesebb szabály, több piac
„Néha nem a rossz hír fáj, hanem az, amikor nem tudod, mire készülj.” (forrás: ChatGPT – saját generált tartalom, 2025).
Egy évvel ezelőtt arra készült közel 50 ezer nagyvállalat az Európai Unióban, hogy - sokak számára működésük során először - fenntarthatósági témában meg kell nyilatkozniuk. Méghozzá nem is akárhogyan, nyilvánosan közzétett, ráadásul auditált adatokkal, információkkal a fenntarthatósági jelentés keretében, jogszabályi előírás és egy új európai standard előírásai szerint. Aztán február végére megváltozott a világ: jött az Omnibus, a deregulációs törekvések először kitolták két évvel a jogszabály alkalmazását. A hatályosság létszám és árbevétel alapú szűkítésével pedig már csak kb. 4000-5000 vállalat marad fent a rostán, vagyis ennyi vállalat jelentése lesz nyilvánosan elérhető a jogszabályi könnyítésekkel 2028-tól.
Más jogszabályok is jelentősen átalakulnak, változnak. Az EU erdőirtásmentességi rendeletét például a hatályba lépés előtt két héttel fogják ismét (!) egy évvel halasztani. Vajon hányszor lehet farkast kiáltani?
Az idei év tavaszán a BDO egy nemzetközi felmérést készített, ennek keretében megkérdeztük ügyfeleinket, hol tartanak a fenntarthatósági célok megvalósításában, mik a nehézségeik és természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogyan tovább az Omnibus után? A válaszok több szempontból is érdekesek voltak.
A felmérésben megkérdezett vállalatok kb. 85%-a már 2025 tavaszán megkezdte a felkészülést, vagy sok esetben már előrehaladott státuszban volt a CSRD jelentéstételi felkészülésben. Ebben az állapotban érte őket a jogszabályi változás. A válaszokból kiderült, hogy különösen az 1000 fő alkalmazotti létszám alatti vállalatok bizonytalanodtak el, érdemes-e a felkészülésüket folytatni. Sokan ebben a helyzetben más fenntarthatósági projektekre fókuszáltak inkább 2025-ben.
Szintén a kutatásunk eredménye, hogy a vállalatok 82%-a stratégiai kérdésként tekint a fenntarthatóságra, ezzel szemben csak kevesebb, mint negyedük rendelkezik részletesen kidolgozott üzleti stratégiával az Európai Unión belül. Ez az éles kontraszt a fenntarthatósági személet és a gyakorlati megvalósítás között megmutatja, mennyire eltérő szinten állnak a vállalatok a tényleges felkészültség tekintetében. Fontos kiemelni azt is, hogy a vállalatok 70% -a nyilatkozott arról, hogy a fenntarthatóság versenyképességi kérdés - különösen 1000 fő alkalmazotti létszám alatt jelenik meg élesen a vevői elvárások miatti nyomás, mint fő üzleti motiváló tényező.
Mi következik mindebből 2026-ra?
Reményeim szerint 2026-ban végre rendeződik a helyzet, és stabilizálódik a szabályozási környezet. A jogszabályi bizonytalanság enyhülésével a valós kérdésekre és kihívásokra lehet fókuszálni a vállalatoknak. A hangsúly már nem a jogalkotónak való megfelelésen lesz, a vállalatok többségének már nem a „kötelező, ezért csinálom” elvet kell követni sok esetben. Nem komplex standardokat, jogszabályokat kell bogarászni. A vállalatok többsége szabad kezet kap annak definiálásában, mi a saját, egyéni útja a fenntarthatóság kapcsán. A saját útnak pedig az üzleti realitásból és az üzleti, stratégiai gondolkodásból kell kiindulni – nem csak a jogszabályi kötelezettség miatt, hanem mert ez a helyes út üzleti szempontból.
Ahogyan a kutatásunk mutatta, nemzetközi szinten a vállalatok 70%-a versenyképességi kérdésként tekint a fenntarthatóságra, és ennek megfelelően is kezeli a kérdést, például dedikált büdzsével rendelkezik. Ráadásul ezen vállalatok 94%-a nyilatkozott úgy, hogy a változások ellenére nem fog kevesebbet költeni fenntarthatósági törekvéseire, sőt 50%-uk inkább tovább növeli az erre allokált büdzséjét!
Ha hiszünk ezeknek az adatoknak (és miért ne tennénk ezt) akkor cégvezetőként, tulajdonosként el kell gondolkodnunk azon, hogy saját vállalatunk hogyan áll ebben a versenyben ma és milyen pozícióban lesz 2-3 év múlva, hogyan lesz képes kiszolgálni vevőit vagy akár a finanszírozó bank igényeit egy beruházás esetén?
Mit érdemes tenni az új esztendőben?
Más jogszabályok is jelentősen átalakulnak, változnak. Az EU erdőirtásmentességi rendeletét például a hatályba lépés előtt két héttel fogják ismét (!) egy évvel halasztani. Vajon hányszor lehet farkast kiáltani?
Az idei év tavaszán a BDO egy nemzetközi felmérést készített, ennek keretében megkérdeztük ügyfeleinket, hol tartanak a fenntarthatósági célok megvalósításában, mik a nehézségeik és természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogyan tovább az Omnibus után? A válaszok több szempontból is érdekesek voltak.
A felmérésben megkérdezett vállalatok kb. 85%-a már 2025 tavaszán megkezdte a felkészülést, vagy sok esetben már előrehaladott státuszban volt a CSRD jelentéstételi felkészülésben. Ebben az állapotban érte őket a jogszabályi változás. A válaszokból kiderült, hogy különösen az 1000 fő alkalmazotti létszám alatti vállalatok bizonytalanodtak el, érdemes-e a felkészülésüket folytatni. Sokan ebben a helyzetben más fenntarthatósági projektekre fókuszáltak inkább 2025-ben.
Szintén a kutatásunk eredménye, hogy a vállalatok 82%-a stratégiai kérdésként tekint a fenntarthatóságra, ezzel szemben csak kevesebb, mint negyedük rendelkezik részletesen kidolgozott üzleti stratégiával az Európai Unión belül. Ez az éles kontraszt a fenntarthatósági személet és a gyakorlati megvalósítás között megmutatja, mennyire eltérő szinten állnak a vállalatok a tényleges felkészültség tekintetében. Fontos kiemelni azt is, hogy a vállalatok 70% -a nyilatkozott arról, hogy a fenntarthatóság versenyképességi kérdés - különösen 1000 fő alkalmazotti létszám alatt jelenik meg élesen a vevői elvárások miatti nyomás, mint fő üzleti motiváló tényező.
Mi következik mindebből 2026-ra?
Reményeim szerint 2026-ban végre rendeződik a helyzet, és stabilizálódik a szabályozási környezet. A jogszabályi bizonytalanság enyhülésével a valós kérdésekre és kihívásokra lehet fókuszálni a vállalatoknak. A hangsúly már nem a jogalkotónak való megfelelésen lesz, a vállalatok többségének már nem a „kötelező, ezért csinálom” elvet kell követni sok esetben. Nem komplex standardokat, jogszabályokat kell bogarászni. A vállalatok többsége szabad kezet kap annak definiálásában, mi a saját, egyéni útja a fenntarthatóság kapcsán. A saját útnak pedig az üzleti realitásból és az üzleti, stratégiai gondolkodásból kell kiindulni – nem csak a jogszabályi kötelezettség miatt, hanem mert ez a helyes út üzleti szempontból.
Ahogyan a kutatásunk mutatta, nemzetközi szinten a vállalatok 70%-a versenyképességi kérdésként tekint a fenntarthatóságra, és ennek megfelelően is kezeli a kérdést, például dedikált büdzsével rendelkezik. Ráadásul ezen vállalatok 94%-a nyilatkozott úgy, hogy a változások ellenére nem fog kevesebbet költeni fenntarthatósági törekvéseire, sőt 50%-uk inkább tovább növeli az erre allokált büdzséjét!
Ha hiszünk ezeknek az adatoknak (és miért ne tennénk ezt) akkor cégvezetőként, tulajdonosként el kell gondolkodnunk azon, hogy saját vállalatunk hogyan áll ebben a versenyben ma és milyen pozícióban lesz 2-3 év múlva, hogyan lesz képes kiszolgálni vevőit vagy akár a finanszírozó bank igényeit egy beruházás esetén?
Mit érdemes tenni az új esztendőben?
- Azonosítsuk az üzleti és a fenntarthatósági kérdések metszetét (milyen természeti erőforrásnak vagy kitéve a működés, mi a környezeti, társadalmi terhelés, milyen fejlesztési tervek vannak, milyen üzleti lehetőségek adódnak mindebből),
- Vizsgáljuk meg a klímakockázati kitettséget, ami származhat az időjárási tényezőkből (mezőgazdaság, élelmiszeripar, infrastruktúrák), de abból is, hogy olyan iparágban tevékenykedik a vállalat, ami jelentős technológiai átalakuláson fog átmenni (például karbonkibocsátási elvárások miatt: energetika, logisztika, feldolgozóipar),
- Térképezzük fel értékláncunkat, értsük meg, hogy vevőink milyen igényeket támasztanak felénk, milyen célkitűzéseket vállaltak befektetőik felé; és nézzük meg milyen kockázatot látunk a beszállítói láncunkban – ellátásbiztonsági, szabályozási, reputációs szempontból.
- Lássunk tisztán a finanszírozási kérdésekben, a bankrendszer új vizsgálati módszereket alkalmaz a fenntarthatósági kockázatok felmérésére egy banki hitelezésnél, amire érdemes felkészülni. Lehetőségeink is nyílhatnak amennyiben a zöld finanszírozás lehetőség az adott projekt megvalósítása során.
Az ESG 3.0 észszerűbb keretek közé tereli azt a kérdést, hogyan tud egy vállalat valós, az üzleti működési logika által vezérelt transzformációt megvalósítani. Bízunk benne, hogy 2026 során is sok olyan vállalattal tudunk együtt dolgozni, akik ebben a megközelítésben szeretnének versenyképesebbek, így összességében sikeresebbek lenni a piacon.
.png)