A magyarországi vagyonadó
A magyarországi vagyonadó
A közelmúltbeli események alapján most már szinte biztos, hogy Magyarországon bevezetésre fog kerülni a vagyonadó jogintézménye.
Az alábbiakban szeretnénk bemutatni a magyarországi vagyonadó legfontosabb pontjait, illetve hátterét a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján.
A vagyonadó gondolata Magyarországon nem előzmény nélküli, de soha nem öltött törvényi formát — egészen a 2026-os politikai fordulatig. A Magyar Péter vezette Tisza Párt választási programjának egyik sarokköveként hirdette meg az igazságosabb közteherviselést, amelynek középpontjába az 1 milliárd forint feletti magánvagyonok éves megadóztatását helyezte. A párt győzelme után a gondolat gyorsan kormányzati cselekvéssé vált: a Magyar Közlöny 2026. évi 47. számában megjelent az 1147/2026. (V. 14.) Korm. határozat, amely elrendeli a vagyonadóztatással kapcsolatos jogalkotás előkészítését, felelőseként a pénzügyminisztert jelölve meg, 2026. június 5-i határidővel.
A politikai narratíva szerint az adó célja kettős: egyrészt a korábbi kormányzat alatt - állami megrendelések és koncessziók révén - felhalmozódott vagyonok adóztatása, másrészt a magasabb jövedelmű rétegek közteher-hozzájárulásának növelése, amelyet az alacsonyabb keresetűek személyi jövedelemadójának csökkentésére fordítanának. Magyar Péter miniszterelnök hangsúlyozta: a szándék nem büntető jellegű, hanem a társadalmi szolidaritás elve alapján kívánja szélesíteni az adóalapot.
A végleges törvénytervezet jelenleg még nem áll rendelkezésre, a körvonalak azonban egyre határozottabbak. A tervek szerint az adó mértéke évi 1%, amelyet kizárólag az 1 milliárd forintot meghaladó vagyon azon részére kell fizetni, amely a határt átlépi. Az adóalap várható elemei között szerepelnek a belföldi és külföldi ingatlanok, a vállalkozói részesedések, az értékpapírok, valamint luxuscikkek — jachtok, magánrepülőgépek, festmények és sportkocsinak minősülő járművek.
A törvényjavaslat a tervek szerint 2026. októberében kerül az Országgyűlés elé, párhuzamosan a 2027-es éves költségvetéssel; a bevétel ekként először a 2027-es büdzsében jelenne meg. Kármán András pénzügyminiszter parlamentben tett nyilatkozata alapján a tényleges hatálybalépés legkorábban 2028. január 1-jére várható.
A kormány számításai szerint az adóból évente 300–600 milliárd forint bruttó bevétel keletkezhet, amelynek döntő részét vállalkozói vagyonok után fizetnék.
A jogalkotói munka kritikus nyitott kérdései között szerepel az adóalap bruttó vagy nettó meghatározása (azaz a terhelt vagyon értékéből levonhatók-e az adósságok), az elsődleges lakóingatlan és a termelőeszközök mentesítése, a közeli hozzátartozók vagyonának összeszámítása, a nem tőzsdén jegyzett cégek értékelési módszertana, valamint a kettős adóztatás elkerülése az egyébként már adózott vagyonelemek (osztalék, nyereség) tekintetében.
A vagyon alapú adóztatás gondolata nem új keletű. Az OECD-tagállamok nagy hányada alkalmazott valamilyen formában vagyonadót a 20. század második felében; az elmúlt évtizedekben azonban a legtöbb ország kivezette azt. A trend megfordulása a 2008-as pénzügyi válság után indult meg és politikai legitimációt adott az újbóli bevezetés gondolatának.
Magyarország esetében az ötlet közvetlen politikai gyökere a Tisza Párt 2025. végén nyilvánosságra hozott programja, amely mögött álló logika sarokpontja, hogy Magyarországon a vagyonalapú adók az OECD-n belül a legalacsonyabbak közé tartoznak, miközben a fogyasztási adók — főleg az áfa — aránytalanul terhelik az alacsony jövedelmű háztartásokat, és a nagy magánvagyonok egy részét szinte adómentesen sikerült felhalmozni.
Kérdés, hogy azokban az országokban, ahol jelenleg is van hatályban van vagyonadó, vagy ahhoz hasonlatos adónem, vajon mekkora sikertörténetként írható a bevezetése. A tapasztalatok vegyesek.
Franciaország a legismertebb negatív példa. Az 1982-ben bevezetett vagyonadó (ISF) évtizedeken át működött, majd Emmanuel Macron francia elnök 2017-ben eltörölte azt. A döntés oka nem ideológiai, hanem fiskális volt: Franciaország ugyan évi 4 milliárd eurót szedett be az ISF révén, de a tőke külföldre menekülése miatt más adónemeken — jövedelemadón, osztalékadón, fogyasztási adókon — becslések szerint milliárdokat veszített euróban. Franciaországban a korábbi vagyonadót jelenleg egy ingatlanokra irányuló szűkített vagyonadó képviseli, tehát az adónem nem szűnt meg, csak átalakult.
Norvégia ma is alkalmaz vagyonadót, amelyet megosztva kell fizetni az illetékes önkormányzat és az állam számára, az adókulcs jellemzően 1%, meghatározott értékhatár feletti vagyonra alkalmazandó, progresszív mértékben. Sokatmondó tény, hogy amikor az adó mértékét néhány éve néhány százalékponttal megemelték, a norvég szupergazdagok olyan jelentős hányada hagyta el az országot néhány hónap leforgása alatt, mint az előző 13 évben összesen, több tízmillió norvég korona adókiesést okozva ezzel. Egyes becslések szerint összesen körülbelül 190 milliárd forintnyi „vagyon” hagyta el az országot a vagyonadó bevezetése óta. A tőkemobilitás tehát még egy stabil, magas bizalommal bíró jóléti rendszerben sem küszöbölhető ki teljes mértékben.
Spanyolország progresszív vagyonadót alkalmaz 0,2% és 2,5% között, amelynek belépési küszöbe 600 ezer euró körül mozog (esetenként több is lehet). Az adó bevétele a spanyol költségvetés elenyésző hányadát adja, és a rendszer fenntartásának elsősorban politikai, nem fiskális indoka van.
Svájc kantonális szinten alkalmaz vagyonadót, amelynek mértéke 0,05% és 1% közötti sávban mozog (esetenként feljebb is kúszhat a felső határ). A rendszer stabilan működik, de szövetségi szintű hozzájárulása minimális, és fenntarthatóságát elsősorban a svájci jogbiztonság és a viszonylag alacsony adómérték biztosítja.
A közös tanulság: azokban az országokban, ahol ma Európában egyáltalán létezik ez az adónem minden esetben a vagyonadó a teljes állami bevételnek csupán töredékét teszi ki, miközben adminisztrációs terhe és tőkemobilitási hatása számottevő.
A hazai elemzések szerint a vagyonadó bevezetésekor az első és legkritikusabb döntés az, hogy az adóalap milyen vagyonelemekre terjed ki. Ha egyes eszközök — például befektetési arany, műkincs, külföldi készpénz — kimaradnak, a vagyonok törvényszerűen ebbe az irányba tolódnak majd el.
Hazai adószakértők 13 pontos problématérképet állítottak össze a vagyonadó szakmai fenntartásaival kapcsolatban. Ebből kiemelendő néhány strukturális kérdés. A nettó kontra bruttó adóztatás kérdése elvi fontosságú: ha egy ingatlan piaci értéke 1 milliárd forint, de az adós tulajdonosnak 600 millió forint jelzáloghitele van rajta, a bruttó adóalap alkalmazása egyértelműen igazságtalan és likviditási problémát okoz. A vállalkozói vagyonok értékelése szintén kulcskérdés: a tőzsdén nem szereplő cégek értéke nem olvasható le nyílt piaci árfolyamból, ezért a NAV-nak szükségszerűen szakértői becslési módszertanra kell támaszkodnia, ami jogvitákat és önkényes eltéréseket generálhat. A kettős adóztatás elkerülése sem megoldott: egy vállalkozó, aki már megfizette a társasági adót, az áfát, az szja-t és az osztalékadót, az ezekből keletkező, forintban lekötött vagyona után ismét adókötelessé válna.
A tervezett bevételi illúzió. A kormány becslése évi 300–600 milliárd forintos bevételt vetít előre, ekkora bevételre számít a kormányzat a vagyonadó bevezetésével. A nemzetközi tapasztalatok szerint az adminisztrációs költségek viszont a bevétel egy jelentős hányadát is felemészthetik, így a reálisan realizálható összeg akár a bevétel felére is leolvadhat, amely a költségvetés nagyjából fél százaléka lenne. A fiskális nyereség tehát eltörpül a politikai és gazdasági kockázatok mellett.
Tőkemenekülés és székhelyáthelyezés. A valóban likvid és nagy összegű vagyon rendkívül mobilis. A szupergazdagok banki és részvényvagyonukat napok alatt helyezhetik át kedvezőbb adójogrendszerű országokba, és válthatják magyar adóilletőségüket külföldire. A francia és norvég precedens egyértelműen jelzi: minél magasabb az adó mértéke, és minél alacsonyabb a belépési küszöb, annál erőteljesebb a tőkemenekülés. Magyarország esetén különösen fontos szempont, hogy az ország befektetési megítélése az elmúlt évtizedben amúgy is sokat romlott, és a tőkebefogadó kapacitás érzékeny a szabályozási bizonytalanságra. A mérleg másik serpenyőjébe viszont belekerül az a tény, hogy Magyarországon a tőkejövedelmek, passzív jövedelmek adóztatása nemzetközi viszonylatban még mindig kedvezőnek és alacsonynak mondható.
A KKV-szektor nem kívánt megterhelése. A vagyonadó egyik leginkább vitatott mellékhatása az, hogy az 1 milliárd forintos küszöb hazai viszonyok között nem kizárólag a szupergazdagokat érinti. Az 1 milliárdos határba nagyon könnyen belecsúszhat egy középvállalkozó, akinek van egy évtizedek alatt felépített prosperáló vállalkozása, egy saját tulajdonú ingatlana, egy vagy több nyaralója - miközben sem a vállalkozását, sem az ingatlanát nem tudja külföldre vinni. Ezek a tulajdonosok illiquid vagyonból kénytelenek likvid adót fizetni, ami finanszírozási és működési gondokat okozhat.
Jogbiztonság és befektetési klíma. Az adótörvényalkotás gyors üteme, a nyitott módszertani kérdések és a lehetséges alkotmányos problémák (kettős adóztatás, diszkrimináció) növelik a jogbizonytalanságot, ami idegenbe terelheti mind a hazai, mind a külföldi beruházásokat.
Szakértők szerint a vagyonadó belépési küszöb 1 milliárd forintos határának újragondolása lenne indokolt, a mentességi rendszernek (amennyiben lesz ilyen) kiterjedtnek kell lennie, az adóalap nettó módon történő meghatározása kulcskérdés lesz, mindezek mellett az értékelési módszertannak jogbiztonságot garantáló szabályrendszeren kell alapulnia. Ahol ezek a feltételek nem teljesülnek, a vagyonadó az erre nem tervezett KKV-réteget fogja megterhelni, miközben a mobilis nagytőkések kivonulhatnak a rendszerből.
A tervezett szabályozás komoly strukturális kihívások és bizonytalanságok elé állítja a hazai magánszemélyeket és a KKV-szektort egyaránt. Az 1 milliárd forintos belépési küszöb, az illikvid vagyonelemek adóztatása, valamint a komplex értékelési módszertanok miatt a felkészülést nem lehet az utolsó pillanatra hagyni.
A BDO Magyarország dedikált szakértői csapata az alábbi kulcsfontosságú területeken nyújt teljes körű támogatást:
Ne várja meg a 2028-as hatálybalépést! A vagyon pontos felmérése, az értékmeghatározás és a struktúra optimális kialakítása időigényes folyamat. Keresse a BDO szakértőit, és tervezzük meg időben a biztonságos átmenetet!
Az alábbiakban szeretnénk bemutatni a magyarországi vagyonadó legfontosabb pontjait, illetve hátterét a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján.
A szabályozás háttere és politikai eredete
A vagyonadó gondolata Magyarországon nem előzmény nélküli, de soha nem öltött törvényi formát — egészen a 2026-os politikai fordulatig. A Magyar Péter vezette Tisza Párt választási programjának egyik sarokköveként hirdette meg az igazságosabb közteherviselést, amelynek középpontjába az 1 milliárd forint feletti magánvagyonok éves megadóztatását helyezte. A párt győzelme után a gondolat gyorsan kormányzati cselekvéssé vált: a Magyar Közlöny 2026. évi 47. számában megjelent az 1147/2026. (V. 14.) Korm. határozat, amely elrendeli a vagyonadóztatással kapcsolatos jogalkotás előkészítését, felelőseként a pénzügyminisztert jelölve meg, 2026. június 5-i határidővel.A politikai narratíva szerint az adó célja kettős: egyrészt a korábbi kormányzat alatt - állami megrendelések és koncessziók révén - felhalmozódott vagyonok adóztatása, másrészt a magasabb jövedelmű rétegek közteher-hozzájárulásának növelése, amelyet az alacsonyabb keresetűek személyi jövedelemadójának csökkentésére fordítanának. Magyar Péter miniszterelnök hangsúlyozta: a szándék nem büntető jellegű, hanem a társadalmi szolidaritás elve alapján kívánja szélesíteni az adóalapot.
A tervezett szabályozás lényege
A végleges törvénytervezet jelenleg még nem áll rendelkezésre, a körvonalak azonban egyre határozottabbak. A tervek szerint az adó mértéke évi 1%, amelyet kizárólag az 1 milliárd forintot meghaladó vagyon azon részére kell fizetni, amely a határt átlépi. Az adóalap várható elemei között szerepelnek a belföldi és külföldi ingatlanok, a vállalkozói részesedések, az értékpapírok, valamint luxuscikkek — jachtok, magánrepülőgépek, festmények és sportkocsinak minősülő járművek.A törvényjavaslat a tervek szerint 2026. októberében kerül az Országgyűlés elé, párhuzamosan a 2027-es éves költségvetéssel; a bevétel ekként először a 2027-es büdzsében jelenne meg. Kármán András pénzügyminiszter parlamentben tett nyilatkozata alapján a tényleges hatálybalépés legkorábban 2028. január 1-jére várható.
A kormány számításai szerint az adóból évente 300–600 milliárd forint bruttó bevétel keletkezhet, amelynek döntő részét vállalkozói vagyonok után fizetnék.
A jogalkotói munka kritikus nyitott kérdései között szerepel az adóalap bruttó vagy nettó meghatározása (azaz a terhelt vagyon értékéből levonhatók-e az adósságok), az elsődleges lakóingatlan és a termelőeszközök mentesítése, a közeli hozzátartozók vagyonának összeszámítása, a nem tőzsdén jegyzett cégek értékelési módszertana, valamint a kettős adóztatás elkerülése az egyébként már adózott vagyonelemek (osztalék, nyereség) tekintetében.
Honnan ered a vagyonadó ötlete?
A vagyon alapú adóztatás gondolata nem új keletű. Az OECD-tagállamok nagy hányada alkalmazott valamilyen formában vagyonadót a 20. század második felében; az elmúlt évtizedekben azonban a legtöbb ország kivezette azt. A trend megfordulása a 2008-as pénzügyi válság után indult meg és politikai legitimációt adott az újbóli bevezetés gondolatának.Magyarország esetében az ötlet közvetlen politikai gyökere a Tisza Párt 2025. végén nyilvánosságra hozott programja, amely mögött álló logika sarokpontja, hogy Magyarországon a vagyonalapú adók az OECD-n belül a legalacsonyabbak közé tartoznak, miközben a fogyasztási adók — főleg az áfa — aránytalanul terhelik az alacsony jövedelmű háztartásokat, és a nagy magánvagyonok egy részét szinte adómentesen sikerült felhalmozni.
Külföldi tapasztalatok
Kérdés, hogy azokban az országokban, ahol jelenleg is van hatályban van vagyonadó, vagy ahhoz hasonlatos adónem, vajon mekkora sikertörténetként írható a bevezetése. A tapasztalatok vegyesek.Franciaország a legismertebb negatív példa. Az 1982-ben bevezetett vagyonadó (ISF) évtizedeken át működött, majd Emmanuel Macron francia elnök 2017-ben eltörölte azt. A döntés oka nem ideológiai, hanem fiskális volt: Franciaország ugyan évi 4 milliárd eurót szedett be az ISF révén, de a tőke külföldre menekülése miatt más adónemeken — jövedelemadón, osztalékadón, fogyasztási adókon — becslések szerint milliárdokat veszített euróban. Franciaországban a korábbi vagyonadót jelenleg egy ingatlanokra irányuló szűkített vagyonadó képviseli, tehát az adónem nem szűnt meg, csak átalakult.
Norvégia ma is alkalmaz vagyonadót, amelyet megosztva kell fizetni az illetékes önkormányzat és az állam számára, az adókulcs jellemzően 1%, meghatározott értékhatár feletti vagyonra alkalmazandó, progresszív mértékben. Sokatmondó tény, hogy amikor az adó mértékét néhány éve néhány százalékponttal megemelték, a norvég szupergazdagok olyan jelentős hányada hagyta el az országot néhány hónap leforgása alatt, mint az előző 13 évben összesen, több tízmillió norvég korona adókiesést okozva ezzel. Egyes becslések szerint összesen körülbelül 190 milliárd forintnyi „vagyon” hagyta el az országot a vagyonadó bevezetése óta. A tőkemobilitás tehát még egy stabil, magas bizalommal bíró jóléti rendszerben sem küszöbölhető ki teljes mértékben.
Spanyolország progresszív vagyonadót alkalmaz 0,2% és 2,5% között, amelynek belépési küszöbe 600 ezer euró körül mozog (esetenként több is lehet). Az adó bevétele a spanyol költségvetés elenyésző hányadát adja, és a rendszer fenntartásának elsősorban politikai, nem fiskális indoka van.
Svájc kantonális szinten alkalmaz vagyonadót, amelynek mértéke 0,05% és 1% közötti sávban mozog (esetenként feljebb is kúszhat a felső határ). A rendszer stabilan működik, de szövetségi szintű hozzájárulása minimális, és fenntarthatóságát elsősorban a svájci jogbiztonság és a viszonylag alacsony adómérték biztosítja.
A közös tanulság: azokban az országokban, ahol ma Európában egyáltalán létezik ez az adónem minden esetben a vagyonadó a teljes állami bevételnek csupán töredékét teszi ki, miközben adminisztrációs terhe és tőkemobilitási hatása számottevő.
A magyar implementáció tervei és nyitott kérdései
A hazai elemzések szerint a vagyonadó bevezetésekor az első és legkritikusabb döntés az, hogy az adóalap milyen vagyonelemekre terjed ki. Ha egyes eszközök — például befektetési arany, műkincs, külföldi készpénz — kimaradnak, a vagyonok törvényszerűen ebbe az irányba tolódnak majd el.Hazai adószakértők 13 pontos problématérképet állítottak össze a vagyonadó szakmai fenntartásaival kapcsolatban. Ebből kiemelendő néhány strukturális kérdés. A nettó kontra bruttó adóztatás kérdése elvi fontosságú: ha egy ingatlan piaci értéke 1 milliárd forint, de az adós tulajdonosnak 600 millió forint jelzáloghitele van rajta, a bruttó adóalap alkalmazása egyértelműen igazságtalan és likviditási problémát okoz. A vállalkozói vagyonok értékelése szintén kulcskérdés: a tőzsdén nem szereplő cégek értéke nem olvasható le nyílt piaci árfolyamból, ezért a NAV-nak szükségszerűen szakértői becslési módszertanra kell támaszkodnia, ami jogvitákat és önkényes eltéréseket generálhat. A kettős adóztatás elkerülése sem megoldott: egy vállalkozó, aki már megfizette a társasági adót, az áfát, az szja-t és az osztalékadót, az ezekből keletkező, forintban lekötött vagyona után ismét adókötelessé válna.
Várható hátrányos gazdasági következmények
A tervezett bevételi illúzió. A kormány becslése évi 300–600 milliárd forintos bevételt vetít előre, ekkora bevételre számít a kormányzat a vagyonadó bevezetésével. A nemzetközi tapasztalatok szerint az adminisztrációs költségek viszont a bevétel egy jelentős hányadát is felemészthetik, így a reálisan realizálható összeg akár a bevétel felére is leolvadhat, amely a költségvetés nagyjából fél százaléka lenne. A fiskális nyereség tehát eltörpül a politikai és gazdasági kockázatok mellett.Tőkemenekülés és székhelyáthelyezés. A valóban likvid és nagy összegű vagyon rendkívül mobilis. A szupergazdagok banki és részvényvagyonukat napok alatt helyezhetik át kedvezőbb adójogrendszerű országokba, és válthatják magyar adóilletőségüket külföldire. A francia és norvég precedens egyértelműen jelzi: minél magasabb az adó mértéke, és minél alacsonyabb a belépési küszöb, annál erőteljesebb a tőkemenekülés. Magyarország esetén különösen fontos szempont, hogy az ország befektetési megítélése az elmúlt évtizedben amúgy is sokat romlott, és a tőkebefogadó kapacitás érzékeny a szabályozási bizonytalanságra. A mérleg másik serpenyőjébe viszont belekerül az a tény, hogy Magyarországon a tőkejövedelmek, passzív jövedelmek adóztatása nemzetközi viszonylatban még mindig kedvezőnek és alacsonynak mondható.
A KKV-szektor nem kívánt megterhelése. A vagyonadó egyik leginkább vitatott mellékhatása az, hogy az 1 milliárd forintos küszöb hazai viszonyok között nem kizárólag a szupergazdagokat érinti. Az 1 milliárdos határba nagyon könnyen belecsúszhat egy középvállalkozó, akinek van egy évtizedek alatt felépített prosperáló vállalkozása, egy saját tulajdonú ingatlana, egy vagy több nyaralója - miközben sem a vállalkozását, sem az ingatlanát nem tudja külföldre vinni. Ezek a tulajdonosok illiquid vagyonból kénytelenek likvid adót fizetni, ami finanszírozási és működési gondokat okozhat.
Jogbiztonság és befektetési klíma. Az adótörvényalkotás gyors üteme, a nyitott módszertani kérdések és a lehetséges alkotmányos problémák (kettős adóztatás, diszkrimináció) növelik a jogbizonytalanságot, ami idegenbe terelheti mind a hazai, mind a külföldi beruházásokat.
Összegzés
Szakértők szerint a vagyonadó belépési küszöb 1 milliárd forintos határának újragondolása lenne indokolt, a mentességi rendszernek (amennyiben lesz ilyen) kiterjedtnek kell lennie, az adóalap nettó módon történő meghatározása kulcskérdés lesz, mindezek mellett az értékelési módszertannak jogbiztonságot garantáló szabályrendszeren kell alapulnia. Ahol ezek a feltételek nem teljesülnek, a vagyonadó az erre nem tervezett KKV-réteget fogja megterhelni, miközben a mobilis nagytőkések kivonulhatnak a rendszerből.
Miért éppen a BDO-t válassza a vagyonadó felkészülés során?
A tervezett szabályozás komoly strukturális kihívások és bizonytalanságok elé állítja a hazai magánszemélyeket és a KKV-szektort egyaránt. Az 1 milliárd forintos belépési küszöb, az illikvid vagyonelemek adóztatása, valamint a komplex értékelési módszertanok miatt a felkészülést nem lehet az utolsó pillanatra hagyni.A BDO Magyarország dedikált szakértői csapata az alábbi kulcsfontosságú területeken nyújt teljes körű támogatást:
- Előzetes stratégiai tanácsadás: Segítünk értelmezni a formálódó jogszabályokat, és már a törvény hatálybalépése előtt felkészítjük Önt és vállalkozását a várható forgatókönyvekre. Együtt azonosítjuk a potenciális adókockázatokat és a legális adóoptimalizálási lehetőségeket.
- Teljes körű vagyonfelmérés: Átvilágítjuk és rendszerezzük a belföldi és külföldi vagyonelemeket (ingatlanok, értékpapírok, luxuscikkek), hogy tiszta képet kapjunk arról, a jelenlegi struktúra alapján eléri-e a vagyon a tervezett 1 milliárd forintos küszöböt.
- Szakértői értékmeghatározás: Mivel a tőzsdén nem jegyzett cégek és egyedi vagyonelemek piaci értékének meghatározása a jogviták legfőbb forrása lesz, a BDO értékelési üzletága hivatalos, védhető és NAV-kompatibilis módszertanokkal határozza meg a reális adóalapot.
- Nemzetközi struktúrák és vagyonvédelem: Globális hálózatunk révén hatékony megoldásokat kínálunk a tőkemobilitás kezelésére, a kettős adóztatás elkerülésére, valamint a hosszú távú vagyonvédelmi eszközök (pl. bizalmi vagyonkezelés, alapítványok) kialakítására.
Ne várja meg a 2028-as hatálybalépést! A vagyon pontos felmérése, az értékmeghatározás és a struktúra optimális kialakítása időigényes folyamat. Keresse a BDO szakértőit, és tervezzük meg időben a biztonságos átmenetet!
-(11).png)