Hírek:

„Chipsadó”

10 augusztus 2011

A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény

(Megjelent a Magyar Közlöny 2011. évi 85. számában, 2011. július 19-én).

 

A népegészségügyi termékadó egyfázisú, bruttó forgalmi adó. Ezért alapvető fontosságú, hogy mely termékek átruházása von maga után adókötelezettséget, továbbá, hogy az értékesítési lánc melyik fázisában keletkezik adókötelezettség.

 

A törvény öt terméket (üdítőital, energiaital, előrecsomagolt cukrozott készítmény, sós snack, ételízesítő), valójában termékcsoportot rögzít, melyek közös jellemzője, hogy csak akkor adókötelesek, ha azokat előrecsomagoltan hozzák forgalomba.

 

Az adókötelezettség a termék első belföldi teljesítési helyű értékesítését terheli. A teljesítési hely alatt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa törvény) szerinti teljesítési helyet kell érteni. Tekintve, hogy az adó egyfázisú forgalmi adó, azaz a termék ismételt értékesítése már nem eredményez a későbbi forgalmazók terhére adókötelezettséget.

 

Az adókötelezettséget érintő kérdés, hogy az adóalany a termékértékesítésről kiállított számlán, számviteli bizonylaton, vagy ha számla, számviteli bizonylat kiállítására nem kötelezett vagy azt elmulasztotta, az értékesítésről szóló okiraton köteles feltüntetni, hogy az adókötelezettség őt terheli.

 

Az adó alanya az adóköteles terméket belföldön első ízben értékesítő személy vagy szervezet. Az adóalany tehát – belföldi termék-előállítás esetén a termék (belföldi) előállítója, gyártója, külföldön előállított termék esetében pedig a terméket Magyarországon első alkalommal forgalomba hozó személy/szervezet (importáló).

 

Az adó alapja az adóköteles termék forgalmazott mennyisége – a termék jellegének megfelelően – kilogrammban vagy literben kifejezve. Üdítőital esetében 5 Ft/l, energiaital esetében 250 Ft/l, előrecsomagolt cukrozott készítmények esetében 100 Ft/kg, sós snackek esetében 200 Ft/kg, ételízesítők esetében pedig szintén 200 Ft/kg az alkalmazandó adómérték.

 

Mentes az adó alól az az, egyébként adóköteles terméket értékesítő, aki a naptári évben az említett termékekből 50 l-nél vagy 50 kg-nál kevesebbet értékesít. Mentességet élvez továbbá az adóköteles termék exportja.

 

Az adó alanya adóját önadózással állapítja meg, az adóhatósági feladatokat a NAV vámszerve látja el. Az adóbevallás-benyújtásának üteme – az egyszerűbb adóadminisztráció érdekében – főszabály szerint az adóalany áfa bevallásához igazodik. Annak az adóalanynak, aki az áfában alanyi mentes vagy bevallás-benyújtásra nem kötelezett, továbbá az áfa-alanynak nem minősülő adóalanynak évente egyszer, az adóévet követő év második hónapjának 25. napjáig kell a termékadót bevallani.

 

Az adóköteles termékértékesítésből származó adót arra az időszakra kell bevallani, amely a számlán, a számviteli bizonylaton, illetve az értékesítésről szóló egyéb okiraton szereplő teljesítési időpontot, vagy – amennyiben a számlán vagy az értékesítésről szóló bizonylaton teljesítési időpontot nem tüntettek fel – a számla (vagy más bizonylat) kiállításának napját magában foglalja.

 

Az adófizetés esedékessége a bevallás-benyújtás határnapjával egyező nap. Abban az esetben, ha az adóalanyt adófizetési kötelezettség nem terheli (az adómegállapítási időszakban csak adómentes értékesítést folytatott) nincs bevallás-benyújtási kötelezettsége.

 

A törvény külön rendelkezik arról, hogy az adókötelezettség-megállapítás során milyen módon kell az adóalanynak nyilvántartásait vezetni. E nyilvántartás valójában az adóköteles termékekről vezetett mennyiségi nyilvántartás. Tehát ha az adóalany egyébként is vezet mennyiségi analitikus nyilvántartást, akkor többlet-feladatot a nyilvántartás-vezetés nem jelent.

 

A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany az e törvény alapján megállapított különadót egyéb ráfordításként az adózás előtti eredménye terhére számolja el.