Hírlevél:

Az Európai Unió Bíróságának munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos ítélete

21 február 2019

 

Előző hírlevelünk tárgyát folytatva, amelyben beszámoltunk az általános fordított adózás tagállami alkalmazásának meghatározott feltételek teljesülése esetén történő alkalmazásáról, az Európai Unió Bírósága egy magyar vonatkozású C-434/17.sz. ügyben 2019. február 13-án hozott ítélete ugyancsak a fordított adózással kapcsolatos. Az ítélet szerint 2015. január 1. és 2015. december 10. közötti időszakban a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó fordított adózás alkalmazása ellentétes volt az uniós joggal.

A hozzáadottértékadóról szóló 112/2006/EK irányelv („Héairányelv”) a héa megfizetésére kötelezett személy meghatározására vonatkozó 193. cikke szerint a héa-t az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany köteles megfizetni. Magyarország azonban felhatalmazást kért az e rendelkezéstől eltérő intézkedés bevezetésére, amely felhatalmazást az Európai Unió Tanácsának a 2015/2349 sz. 2015. december 10-én kelt végrehajtási határozatában („egyedi határozat”) kapott meg. Ennek alapján Magyarország jogosult volt a munkaerő-kölcsönzés esetében fordított adózás alkalmazására. 

A Bíróság ítéletének alapját az adóhatóság és az adóalany azon vitája képezte, hogy mely időponttól lehetett alkalmazni a fordított adózást. Az adóhatóság értelmezése szerint ugyanis az egyedi határozat alapján a fordított adózást visszamenőlegesen, tehát 2015. január 1-től kell alkalmazni.

A Bíróság azonban ítéletében megállapította, hogy mivel az egyedi határozat nem rendelkezett a hatálybalépéséről vagy alkalmazásának kezdő időpontjáról a fordított adózást az egyedi határozat értesítését megelőző időre nem lehet alkalmazni még akkor sem, ha Magyarország kifejezte az említett eltérés visszaható hatályú alkalmazására irányuló szándékát.

 

dr. Sári Szilvia |