Hírlevél:

Meghatározott esetekben lehetővé válik a behajthatatlan követelések áfájának visszaigénylése

06 augusztus 2019

 

A parlament által 2019.07.12-én elfogadott nyári adócsomag részeként 2020.01.01-jei hatállyal a magyar Áfa törvénybe is bekerül a (köznyelvben „bad debt”-ként elterjedt) behajthatatlan követelések vonatkozásában az adóalap csökkentés lehetősége.

A módosítás egy, az Áfa törvénynek a közös hozzáadottérték adóról szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvvel („Héairányelv”) régóta fennálló ellentmondását oldja fel. A hatályos szabályozás ugyanis az adós „teljes vagy részleges nemfizetés” esetét nem tartalmazza adóalap-csökkentésre jogosító jogcímként.

Az Európai Unió Bírósága először a C-246/16.sz. Enzo di Maura ügyben mondta ki, hogy „[…] a tagállamoknak jóllehet lehetőségük van arra, hogy […] az adóalap‑korrekciótól eltérjenek, nem kaptak felhatalmazást az uniós jogalkotó részéről arra, hogy ezt a korrekciót egyszerűen kizárják.” Ebből az (is) következik, hogy a tagállamoknak az adóalap-korrekció lehetőségét biztosítaniuk kell, és az eltérés azon körülmények, feltételek, időpont meghatározására vonatkozhat, amelyek bekövetkezése, fennállása esetén ésszerűen lehet valószínűsíteni a (teljes vagy részleges) megnemfizetést.

Az Enzo di Maura ítélet azért jelentős, mert a Bíróság egy korábbi, magyar vonatkozású a C-337/13.sz. Almos ügyben hozott ítéletében a Héairányelv 90. cikke (2) bekezdésében foglalt eltérés kifejezés értelmezésével kapcsolatban tett attól eltérő megállapítást. Ezt egyébként a Bíróság a közelmúltban hozott C-127/18.sz. ügyben hozott ítéletében is következetesen képviselte.

Az Almos ítéletben ugyanis a Bíróság azt mondta ki, hogy „héairányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a héaalap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra.” A Bíróság továbbá megállapította, hogy amennyiben egy tagállam az „adóalapot csökkentő esetek felsorolásakor nem említi az ügylet árának meg nem fizetését, úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt a héairányelv 90. cikkének (2) bekezdése szerint számára biztosított eltérési lehetőséggel.

Az eltérés kifejezést a magyar adóhatóság és a magyar jogalkotó is sokáig úgy értelmezte, hogy a Héairányelv 90. cikk (2) bekezdése jogalapot ad a tagállamoknak arra, hogy az adós teljes vagy részleges nemfizetése esetén az adóalap csökkentést kizárják. Ez azonban nem volt mindig így, az általános forgalmi adóról szóló korábban hatályos 1992. évi LXXIV. törvény ugyanis a behajthatatlan követelések esetében 1997. december 31-ig lehetővé tette az adóalap-csökkentést.

A Bíróság kötelező joggyakorlata és jogharmonizációs kötelezettségek okán szükséges a közösségi joggal fennálló ellentmondást feloldani, így a magyar Áfatörvény módosított szabálya lehetőséget ad az adóalanyoknak az adóalap utólagos csökkentésére behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével, feltéve, hogy valamennyi együttesen teljesülő feltételnek eleget tesznek, valamint hogy a behajthatatlan követelés Áfa törvénybe bekerülő fogalma is teljesül.

Érdemes tehát figyelni arra, hogy bár az adóalap csökkentésnek saját Áfa törvénybeli fogalma lesz, teljesen nem függetleníthető annak számviteli kezelésétől, hiszen a definíció része, hogy az adóalany azt a nyilvántartásában is ekként számolja el.

A gyakorlatban kérdésként merülhet majd fel, hogy a feltételek a héarendszer céljával arányosnak bizonyulnak-e, és nem lehetetlenítik-e el az adósemlegességet.

További kérdés, hogy mivel csak azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetében lehet az adóalap csökkentés lehetőségével élni - természetesen valamennyi feltétel teljesítése, teljesülése esetén -, amelyek teljesítési időpontja 2015.12.31. és 2020.01.01. közötti időszakra esik, hogyan követelhető vissza azon behajthatatlan követelések áfája, amelyek alapul szolgáló ügyletek teljesítési időpontja ennél korábbi, de még az elévülési időn belül esik.

 

 

 

dr. Sári Szilvia (LL.M.) |