Hírlevél:

Fontos változások az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adókötelezettségében – 2. rész

14 május 2019

 

Mint ahogyan arról előző hírlevelünkben beszámoltunk, 2019. január 1-jétől jelentős változások léptek életbe az 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetésekkel, valamint az igénybe vett pénztári szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban. Két részből álló hírlevelünk első részében a célzott szolgáltatások egyik típusát, a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásokat mutattuk be, melyet az alábbi linkre kattintva érhetnek el. Hírlevelünk jelen, második részében a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak minősülő célzott szolgáltatásokat tekintjük át.

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény (Öpt. tv.) rendelkezései szerint a pénztár és a munkáltatói tag között létrejövő támogatói szerződés alapján a pénztárak a támogató (vagyis a munkáltató) által kiválasztott szolgáltatásokat (célzott szolgáltatásokat) nyújthatnak a tagok részére.

Ebben az esetben a munkáltató szerződést köt a pénztárral, melyben – többek között – meg kell határozni a célzott szolgáltatások körét, a munkáltató által a pénztár részére fizetendő összeget, továbbá a célzott szolgáltatás nyújtásának módját, rendjét és határidejét is.

Az Öpt. törvény alapján kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak minősülő célzott szolgáltatás többek között a gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások, a munkanélküliségi ellátások, betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek, továbbá a lakáscélú jelzáloghitel törlesztésének támogatása is.

2019. január 1-jétől a munkáltató által befizetett összeg után a befizetéskor nem keletkezik személyijövedelemadó-kötelezettség, a célzott szolgáltatás adóztatása a célzott szolgáltatás igénybevételekor történik egyéb jövedelemként. Fontos kiemelni, hogy az egyéb jövedelemnek minősülő célzott szolgáltatást nem terheli személyi jövedelemadó-előleg.

Mivel a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény alapján az önkéntes pénztár nem minősül kifizetőnek, így az adófizetésre kötelezett a természetes személy, vagyis az a munkavállaló, aki a célzott szolgáltatást igénybe vette.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a célzott szolgáltatás igénybevételekor 15%-os személyi jövedelemadó-, továbbá 19,5%-os szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség keletkezik.

Fontos megemlíteni, hogy az eddigiekben ismertetett rendelkezések csak a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak minősülő célzott szolgáltatások esetén irányadók, ettől eltérő esetben a fent leírtak nem alkalmazhatók.

Két részből hírlevelünk zárásaként az alábbi táblázatban foglaltuk össze az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adóvonzatait.

Kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatások

 

Kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak minősülő célzott szolgáltatások

egészségügyi szolgáltatás, otthoni gondozás, beteg biztosítások díjának fizetése

lehetséges szolgáltatások köre

gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások, munkanélküliségi ellátások, lakáscélú jelzáloghitel törlesztésének támogatása

az összeg 1,18-szorosa után 15% szja, továbbá 19,5% szochó

adófizetési kötelezettség mértéke

az összeg után 15% szja, továbbá 19,5% szochó

az összeg befizetésekor, egyes meghatározott juttatásként

adófizetési kötelezettség keletkezése

csak a célzott szolgáltatás igénybevételekor (azaz befizetéskor még nem)

munkáltató, támogató

adófizetésre kötelezett személy

magánszemély

 

A cafeteria rendszer 2019. évi átalakítása miatt a munkáltatók számára kedvező lehet a fent ismertetett szolgáltatás igénybevételének megfontolása, melyhez a BDO Magyarország adótanácsadói készséggel állnak rendelkezésre.

Andó Marcell |