Hírlevél:

Fontos változások az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adókötelezettségében – 1. rész

07 május 2019

 

2019. január 1-jétől jelentős változások léptek életbe az 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetésekkel, valamint az igénybe vett pénztári szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban. Jelenlegi, két részből álló hírlevelünk első részében a pénztári szolgáltatások közösségi jellegű finanszírozását, vagyis az ún. célzott szolgáltatások egyik típusát, a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásokat fogjuk bemutatni.

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény (Öpt. tv.) rendelkezései szerint a pénztár és a munkáltatói tag között létrejövő támogatói szerződés alapján a pénztárak a támogató (vagyis a munkáltató) által kiválasztott szolgáltatásokat (célzott szolgáltatásokat) nyújthatnak a tagok részére.

Ebben az esetben a munkáltató szerződést köt a pénztárral, melyben – többek között – meg kell határozni a célzott szolgáltatások körét, a munkáltató által a pénztár részére fizetendő összeget, továbbá a célzott szolgáltatás nyújtásának módját, rendjét és határidejét is.

A munkáltató által a célzott támogatásra befizetett összeget a pénztár nem írja jóvá a tagok egyéni számláján, ehelyett egy elkülönült számlára kerül az összeg, ahonnan igénybe vehető a szolgáltatás.

Az Öpt. törvény alapján kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásnak minősül többek között az egészségügyi szolgáltatás, otthoni gondozás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása, továbbá a szolgáltatást finanszírozó egészségbiztosítások (beteg biztosítások) díjának fizetése is.

2019. január 1-jétől a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatás  keretében befizetett összeg egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely összeg 1,18-szorosa után a munkáltató 15%-os személyi jövedelemadót, továbbá 19,5% szociális hozzájárulási adót fizet. A magánszemély esetében – feltéve, hogy ilyen célzott szolgáltatást vesz igénybe – nem keletkezik adóköteles jövedelem.

Fontos megemlíteni, hogy az eddigiekben ismertetett rendelkezések csak a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatások esetén irányadók, ettől eltérő esetben (például kiegészítő önsegélyező szolgáltatás esetén) a fent leírtak nem alkalmazhatók.

Hírlevelünk második részében a kiegészítő önsegélyező szolgáltatások adóvonzatait mutatjuk be.

A cafeteria rendszer 2019. évi átalakítása miatt a munkáltatók számára kedvező lehet a fent ismertetett szolgáltatás igénybevételének megfontolása, melyhez a BDO Magyarország adótanácsadói készséggel állnak rendelkezésre.

 

 

Andó Marcell |