Hírek:

A határon átnyúló vagyonmozgatás ÁFA kezelése

28 szeptember 2015

Jelen hírlevelünkben annak az esetnek az áfa kezelését ismertetjük, amikor egy vállalkozás saját tulajdonú terméket szállít egyik tagállamból egy másik tagállamba értékesítés nélkül. Szakzsargonnal élve ezt az ügyletet nevezzük saját vagyon mozgatásának, vagy vagyonáthelyezésnek, hiszen nem történik más, minthogy a vállalkozás a tulajdonában tartott terméket egyik tagállamból a másik tagállamba mozgatja.

Tapasztalataink szerint sok cég nincs tisztában azzal, hogy ez az ügylet áfa szempontból – bizonyos kivételektől eltekintve – ugyanúgy viselkedik, mint egy értékesítés, és mint ilyen, áfa kötelezettséget von maga után.

Milyen áfa kötelezettséget jelent ez?

A gazdálkodónak ezt az ügyletet úgy kell kezelnie, mintha az indulás tagállamában történne egy közösségi értékesítés, amely adómentes, valamint a termék rendeltetési helyének tagállamában történne egy Közösségen belüli termékbeszerzés. A Közösségen belüli beszerzés adózási mechanizmusának lényege, hogy a beszerzőnek a beszerzett termékre irányadó áfa-mérték alapján kell a fizetendő adót elszámolni. Természetesen az így megállapított fizetendő áfa levonható, feltéve, hogy a rendeltetés tagállamában a levonás egyéb feltételei fennállnak.

Elemezzük ki ezt egy kicsit részletesebben:

Amennyiben egy magyar adóalany saját termékét – értékesítés nélkül – egy másik tagállamba juttatja, akkor (főszabályként) a magyar adóalanynak a termék másik tagállamba történő átszállításakor a magyar közösségi adószáma alatt egy adómentes értékesítést kell bevallania.

Ezzel együtt a rendeltetés országában közösségi adószámot kell igényelnie, és a másik tagállami adószáma alatt kell bevallania, mint Közösségen belüli termékbeszerzést. A másik tagállamban az ottani adómértékkel áfát kell fizetnie, amelyet egyúttal levonásba is helyezhet, feltéve, hogy az odajuttatott termék a rendeltetés tagállamában a gazdálkodó adólevonásra jogosító tevékenységét fogja szolgálni és nem tartozik levonási tilalom alá az ottani szabályok szerint.

Lássuk ezt egy példán keresztül.

„A” egy magyarországi székhelyű gyártó cég, mely Csehországban rendelkezik készlettel, melyet bérelt raktárban tárol cseh vevői kiszolgálására. A készlet a példa érdekében nem minősül vevői készletnek. Az árut Magyarországon állítják elő, innen szállítják a cseh raktárba. A Csehországban tárolt készletből esetenként - logisztikai okokból - visszaszállítanak a magyarországi raktárba.

Hogyan kell eljárnunk ÁFA szempontból a fenti esetben?

A fenti példában két vagyonmozgatás is történik. Egyrészt megvalósul a határon átnyúló vagyonáthelyezés a magyarországi gyárból a Csehországban lévő raktárba történő szállításkor, másodszor akkor is vagyonáthelyezés történik, amikor a cseh raktárban lévő árut visszaszállítják a magyar raktárba.

Az első ügylet következtében felmerülő kötelezettségek (Magyarország – Csehország):

A magyar cégnek be kell jelentkeznie adóalanyként Csehországban és cseh adószámot (és Közösségi adószámot) kell igényelnie. A Magyarországról Csehországba történő saját árumozgást közösségi adómentes termékértékesítésként kell szerepeltetnie mind a magyar áfa bevallásban, mind pedig az Összesítő nyilatkozatban (A60-as számú bevallás). Az Összesítő nyilatkozatban a partner adószámánál a (saját) cseh közösségi adószámát kell feltüntetnie.

Ugyanebben az időszakban a cseh adóbevallásában Közösségi termékbeszerzésként kell beállítania az ügyletet és megállapítania a fizetendő adót a termékre vonatkozó cseh adómérték szerint. Ha a levonás feltételei fennállnak, akkor az általa felszámított adót azonnal le is vonhatja.

A második ügyletben (Csehország - Magyarország) gyakorlatilag a fent leírt bevallási kötelezettség fordítottja történik.

Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a tagállamok adóhatóságai az ÁFA adatokra vonatkozó automatikus információ csere (VIES rendszer) keretében megosztják egymással a vállalkozások által vallott összesítő nyilatkozatok adatait. Ha a VIES kontrolladatok szerint az ügyletek tagországonként nem futnak össze, az adóhatóságok vizsgálatot kezdeményezhetnek, hogy tisztázzák az eltérés okát.

Milyen értéken kell ezt az ügyletet szerepeltetni a bevallásban?

Vagyonáthelyezés esetén adóalapként – valódi értékesítés és így ellenérték hiányában – a termék vagyonáthelyezéskori beszerzési árát, ennek hiányában pedig előállítási értékét kell figyelembe venni.

A fentiek szerint meghatározott érték az irányadó mind a kiszállítási, mind pedig a beérkezési oldalon. Tehát a gazdálkodó a termék beszerzési árát (ennek hiányában az előállítási értékét) fogja beállítani az adóbevallásában az indulás tagállamában, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés nettó értéke, a rendeltetés tagállamában pedig mint a Közösségen belüli termékbeszerzés adóalapja.

Milyen bizonylatot kell kiállítani?

Fontos megjegyeznünk, hogy saját vagyon mozgatása esetén számla kiállítása nem kötelező, hiszen nem egy másik adóalany részére történik az értékesítés (sőt, ha már itt tartunk, tényleges értékesítés sem történik).

Kötelező kiállítani ugyanakkor egy belső számviteli bizonylatot, melyből az adófizetési kötelezettség egyértelműen meghatározható. A bizonylatot ezért javasolt legalább az alábbi adattartalommal kiállítani:

  • a bizonylat kelte
  • a szállítás dátuma
  • a gazdálkodó neve
  • a gazdálkodó két érintett címe
  • a gazdálkodó két érintett adószáma
  • az adó alapja
  • hivatkozás az adómentességre.

 

Kivételek a vagyonáthelyezés alól

A vagyonáthelyezés alól vannak bizonyos kivételek, azaz léteznek olyan tagállamok közötti sajátvagyon mozgatások, amelyeket nem kell közösségi ügyletként kezelni. Ilyen például – a teljesség igénye nélkül - a távolsági értékesítés keretében történő árumozgatás, vagy ha a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál a rendeltetési tagállamban, bérmunka esetén, amennyiben a bérmunkát követően a terméket visszaszállítják, valamint vevői készlet esetén. A kivételeket az Áfa tv. 12.§ (2) és 22.§ (2) bekezdései tartalmazzák.